Sokáig azon madárfajok közé tartozott, amelyek mint költőfaj, eltűntek hazánkból. Ez a gyönyörű vízimadár 2005-ben szerencsére újra megtelepedett az Ipoly mentén. Igaz egyelőre még csak egy pár választja költőhelyül évről évre hazánkat, de a faj európai állományának növekedése bizalomra ad okot a faj jövőjét illetően. A nálunk megjelenő példányok védelme és nyugalma kiemelt fontosságú. Az esetleges költésekre ez még inkább igaz. Európa atlanti partjai mentén telel.

Palearktikus elterjedésű faj, amely Izlandtól a Bering-szorosig fészkel, Eurázsia északi térségében. Az erdős tundra övben költ, tavak és erdők mozaikjából álló területen. Fészkét e vízállások szegélyzónájában építi. 5-6 tojást rak, a fiókák ezekből 40 nap alatt kelnek ki. Mint a hattyúk általában, odaadó szülők, a fiókáit vezető pár megkapó látvány. A család sokszor még vonuláskor is összetart. Főleg vízinövényeket fogyaszt, de emellett a szárazon is legel, valamint kis mennyiségű állati eredetű táplálékot is magához vesz.