Ez a tyúkalakúakra emlékeztető madár a modern mezőgazdaság egyik nagy vesztese, állománya egész Európában csökken. Rejtőzködő életmódja miatt legtöbbször csak jellegzetes recsegő hangja árulkodik jelenlétéről. Legnagyobb számban a Bodrogközben és a Szatmár-Beregben költ. Egyes csapadékosabb években, amikor kiterjedt belvizek maradnak, jóval több pár telepszik meg nálunk fészkelésre, olyan környezetben ahol korábban egyáltalán nem fordult elő, így akár művelt területeken, agrárkultúrákban is megtelepedhet. A nedves kaszálók, legelők felaprózódása, becserjésedése mellett, a nem megfelelő területhasználat is veszélyezteti állományát. Az intenzív gyepgazdálkodás következtében hamarabb kaszálják a területeket, emiatt a fészkek jelentős része megsemmisül. A kaszálógépek és a technológia helyes megválasztásával költési sikeressége biztosítható lenne, feltéve, hogy a munkát nem kezdik meg július vége előtt. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi részén tölti. Vonulása során is több veszély fenyegeti, vadászok kedvelt zsákmánya a mediterrán térségben, az elsivatagodás pedig megnehezíti a Szaharán túli telelőterületeire történő átvonulását.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai faj, a Brit-szigetektől Szibériáig népesít be nedves réteket, kaszálókat, folyók menti területeket. Előnyben részesíti az olyan nedves gyepeket, ahol viszonylag magas, sűrű növényzetet talál néhány elszórt bokorral. Territoriális madár, a hím jellegzetes hangjával jelzi területfoglalását. Poligám madár, egy hím több tojóval is párosodhat. A tojó növényi anyagokból építi fészkét, ide rakja 7-10, ritkán 13 tojását. A fészekhagyó fiókák 15 napra kelnek ki, 8 hetesen elérik teljes fejlettségüket. Főleg állati eredetű táplálékot fogyaszt: rovarokat, puhatestűeket, pókokat. Ezt kiegészíti némi gyom- és fűmag.