A legnagyobb európai varjúféle. A múlt század elején nagyon lecsökkent a hazai költőpárok száma, de mostanra állománya stabilizálódott, sőt növekszik. A vadászok részéről felmerült az igény állományának szabályozására feltételezett károkozása miatt, de mivel még mindig viszonylag kis számban fészkel hazánkban, ezt a természetvédelem még nem látja indokoltnak. Hazai nagy kiterjedésű erdeinkben megfelelő feltételeket talál, már nincs szükség jelentősebb védelmi intézkedésekre.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában elterjedt faj. Hazánkban korábban a hegyvidéki erdők lakója volt, de mára az alföldi területeken is megjelent. Fészkét sziklapárkányra, nagyobb fa elágazásába, nagyfeszültségű oszlopra, gallyakból építi, puha anyagokkal béleli. A költőhely kiválasztása terén mindig nagyon körültekintő és óvatos. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen a tojó 20-21 napig kotlik. A hím ezalatt gondoskodik párjáról. A fiókák 5-6 hetes korukban röpképessé válnak, de a család még sokáig együtt marad. Jelentős mennyiségű dögöt fogyaszt, de rovarokat, puhatestűeket, tojásokat, hüllőket és kisemlősöket is zsákmányol. Télen előfordul, hogy nagyobb, akár többszáz fős csapatokba verődik.