A négy rétihéja közül ez a faj kerül legritkábban szem elé Magyarországon. Mivel a kékes, a hamvas és a fakó rétihéja tojók csak alapos megfigyelés során különíthetők el egymástól, sok példányt félrehatároznak. Minden évben kis számban átvonul Magyarországon, megfigyelésére leginkább augusztus és október között, valamint márciusban és áprilisban, leginkább az Alföld keleti részén lehet számítani. Költőhelyén ugyanazok a tényezők veszélyeztetik, amik rokonait, a mezőgazdasági munkák és élőhelyének leromlása. A telet Afrika trópusi területein tölti.

Élőhelye, költése:

Az Eurázsiai puszták fészkelője a Fekete-tengertől Mongóliáig. A nyílt, füves területeken, ezek helyén létesített mezőgazdasági területeken, félsivatagokban költ. Fészkét növényi anyagokból a földre építi. Fészekalja 3-6 tojásból áll. A fiókák 28-30 nap alatt kelnek ki, további 35-40 napig a fészekben maradnak, ahol a tojó eteti őket, a hím által fogott zsákmánnyal. Főleg rágcsálókat, madárfiókákat, hüllőket ejt el, ahol sok a sáska, ott jelentős mértékben azt is fogyaszthat. Vadászati módja a rokon fajokhoz hasonló, a nyílt területek felett alacsonyan siklik, és a megpillantott zsákmányra rávág.