Sarlósfecske
Nevével ellentétben nem a fecskefélék családjába tartozik, sőt, nem is énekesmadár. Legközelebbi rokonai az újvilági kolibri fajokhoz tartoznak. Fáradhatatlan repülő, szinte kizárólag a költési időben száll le. Éjjel is folyamatosan, nagyobb magasságban, csapatokban repülnek. A városok madara, megfelelő fészkelőhelyet jelent neki a panelházak repedései, ahol a ragadozóktól is védve van. Repülve vadászik, repülő rovarokkal és a levegőben sodródó pókokkal táplálkozik. A fiókák meglehetősen jól bírják az éhezést, ilyenkor testhőmérsékletük csökkentéssel és alvással próbálják átvészelni a táplálékhiányos időszakot. Sokszor a víz fölött nagy tömegben előforduló rovarokat fogyasztja. Vonuló, a telet Afrika déli részén tölti.
Szinte egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén megtalálható. Eredetileg sziklafalak repedéseiben, löszfalakban, kisebb számban odúban költött, de a városok kialakulásával szinte teljesen megváltozott a költő- és élőhelye. Ma már szinte kizárólag épületeken, telepesen költ. Tetőszerkezetek üregeiben, panelházak repedéseiben, valamint az épületek legkülönbözőbb réseiben telepszik meg, de a molnárfecskék és házi verebek fészkét is elfoglalja. A fészket puha növényi anyagokkal, szöszökkel, tollakkal béleli, melyeket a levegőben gyűjt össze. Rendszerint 2-3 tojást rak, melyen mindkét ivar egyaránt kotlik. Viszonylag későn, csak április második felében érkezik vissza telelőhelyéről, augusztustól pedig már elkezdődik a vonulás. A rövid itt tartózkodás csak egy fészekalj felnevelésére elegendő, de annak sikertelensége esetén pótköltéssel próbálkozik.
Hazai előfordulás