A madárgyűrűzés rövid története

Mortensen első kísérletei után, 1903-ban Németországban a Rossitteni Madármegfigyelő Állomáson kezdődtek meg az első nagyobb arányú, szervezett gyűrűzések. 1908-ban a világon harmadikként, a Herman Ottó vezette, Királyi Magyar Ornithológiai Központ munkatársai Magyarországon is elkezdték a módszer alkalmazását. Schenk Jakab vezetésével kezdték meg a szervezett madárgyűrűzéseket. Az első gyűrűzött madárfajok a fehér gólya, gémfélék, a dankasirály, a füsti fecske és más, fészken fogható és jelölhető madarak voltak. 1928-ban, az akkor már Madártani Intézet kísérletügyi igazgatójaként, Schenk Jakab iskolai falitérképet szerkesztett az addig összegyűlt megkerülési adatok alapján, "Magyarországi madarak vándorútjai" címmel. Ez volt a madárgyűrűzés eredményeinek első, összefoglaló térképi feldolgozása.

Schenk Jakab iskolai falitérképe a madárvonuéásról, 1928.

A II. világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett mindannyi más természeti, emberi és kulturális érték között 1944 decemberében a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye. A háború után Vertse Albert vezetésével újjászerveződött a Madártani Intézet. Megpróbálták a jelölési adatokat rekonstruálni, de a gyűrűzési adatok legnagyobb hányada végleg elveszett.

Napjainkra a háború előtti időszakból csak azok a felbecsülhetetlen értékű adatok maradtak fenn, amelyek korábban az éves madárgyűrűzési jelentésekben publikálásra kerültek az Aquila folyóiratban. A háború utáni években csak kis számban jelöltek madarakat Magyarországon, 1951 és 1973 között 260 gyűrűző összesen 192 madárfaj, 152 ezer egyedét jelölte meg, leggyakrabban tengelicet, dankasirályt és csízt. A Madárgyűrűzési Központot 1951 és 1973 között Keve András, Pátkai Imre és Schmidt Egon vezette. Az 1974-ben alapított Magyar Madártani Egyesülettel (MME), és azon belül a gyűrűzőket tömörítő Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály megalakulásával nagy lendületet vett a szervezett madárgyűrűzés. A függönyháló megjelenése és elterjedése új lehetőségeket teremtett a madárvonulás-kutatásban, elsősorban az addig ritkábban jelölt, nagy tömegű énekesmadarak gyűrűzésében. A gondosan tervezett és következetes mintavételezések (hosszútávra tervezett, állandó felületű hálóállások) lehetővé tették a gyűrűzési adatok statisztikai módszerekkel történő feldolgozását. A lengyel "Actio Baltica" mintájára megindult Magyarországon az "Actio Hungarica" madárgyűrűző hálózat. 1976-ban a Madártani Intézet megbízásából az MME átvette a madárgyűrűzés szervezését Magyarországon. Az egyre növekvő mennyiségű adatok kezelésére az 1980-as évek közepétől számítógépes nyilvántartást vezettek be.

Az első számítógépes programot (Proring) és hozzá a hazai kódrendszert (HURING) 1987-ben dolgozták ki (Szép Tibor, Büki József), amely Közép-, Kelet-Európában akkor egyedülálló volt. Az 1990-es évek közepétől kezdték fejleszteni (Varga Lajos, Simon László) a „Ringing office” elnevezésű számítógépes alkalmazást, ami már Windows operációs rendszerben futott. Ennek a szoftvernek a segítségével valamennyi madárgyűrűzési adat rögzítésre került, visszamenőleg is. Ebben a munkában a Madárgyűrűzési Központ alkalmazottai mellett polgári szolgálatos segítők, megbízott külső munkatársak és önkéntes segítők tucatjai vettek részt. A teljes, naprakész adatbank 2006-ra készült el. 2014-ben indult el a T-Systems Magyarország és az MME közös munkájából született új, Tringa (T-Ring Application) elnevezésű, a mai igényeknek és rendszerkörnyezetnek megfelelő online madárgyűrűzési adatbank kezelő alkalmazás. Ezzel az új szoftverrel a gyűrűzők és a rendszeres megfigyelők közvetlenül, online módon kezelhetik a madárgyűrűzési adataikat.

Az adatbank alapján 1908-tól napjainkig (2022.) 1318 madárgyűrűző 308 madárfaj 6,6 millió egyedét jelölte meg Magyarországon. Összesen 1,1 millió megkerülési adatot tartunk nyilván. Mindezek közül jelenleg a legtávolabbi adatunk, a gyűrűzés helyétől (Nemescsó, Vas megye) 9037 km-re megfigyelt fehér gólya (Dél-Afrikai Köztársaság).