A madárbarát települések jogi eszközei

A természet- és madárvédelem legfontosabb jogi eszközei azok a törvények, amelyek egészében vagy elemeiben, illetve közvetlenül vagy közvetve érintik a települési madárvédelmet is. Jelenleg ezek a legfontosabb jogszabályok:

• A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény
• Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
• A halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény
• A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény
• Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény
• A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény
• A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény

Ezeket alacsonyabb szintű jogszabályok, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek egészítik ki. Például védett állatokat, természeti értékeket érintő szabályozást találunk az épített környezet alakításáról és védelméről szóló kormányrendeletben, de alapvető jogszabály az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendelet is. A hazai szabályozás megalkotása során figyelembe kell venni az európai uniós jogszabályokat is, az Európai Parlament és az Európai Tanács rendeleteit, irányelveit, továbbá vannak nemzetközi egyezményeket ratifikáló törvényeink is. A településekre vonatkozó egyik legfontosabb, a természetvédelmet is érintő jogi előírás a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 46. §-a, amely arról rendelkezik, hogy az önkormányzatoknak a nemzeti környezetvédelmi programhoz igazodóan települési környezetvédelmi programot kell készíteniük. A települési környezetvédelmi programnak:

• a települési környezet tisztaságára,
• a zöldterület-gazdálkodásra,
• az energiagazdálkodásra,
• a helyi közlekedésszervezésre,
• a lakossági és közszolgáltatási eredetű zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelemre,
• a csapadékvíz-elvezetésre,
• az ivóvízellátásra,
• a kommunális szennyvízkezelésre, -gyűjtésre, -elvezetésre, -tisztításra,
• a kommunális hulladék kezelésére,
• a feltételezhető rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárítására és a környezetkárosodás csökkentésére vonatkozó települési feladatokat és előírásokat kell tartalmaznia.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény kimondja, hogy a települési önkormányzat feladata többek között a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme is. A települési önkormányzat maga határozza meg – a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően –, hogy ezek közül mely feladatokat milyen mértékben és módon látja el. A helyi környezetpolitika alakításában tehát az önkormányzati rendeletek fontos szerepet töltenek be. Ezek a rendeletek a helyi viszonyok szabályozásán keresztül fogalmazzák meg a helyi közösség elvárását a településen élők számára, továbbá kijelölik a helyi közösség társadalmi, gazdasági fejlődésének irányát, lehetővé teszik a természeti értékek védelmét.

Természetvédelmi lehetőség rejlik a településrendezéshez kapcsolódó szabályozásban is. Ennek eszközei a településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat. Ezek a dokumentumok keretet adnak, lehetőséget biztosítanak és korlátot szabnak a településeken tervezett építési tevékenységeknek. Az önkormányzatok a települések területén övezeteket jelölnek ki, amelyek megállapítását többek között a település jellege, a lakosság száma, az építési hagyományok, a közművesítettség foka és nem utolsósorban a természeti viszonyok is befolyásolják. Az övezetekre vonatkozóan meg kell határozni a beépítettség mértékét és a minimális zöldfelületi nagyságot is. Az adott övezethez tartozó összes telket azonos építési jogok és kötelezettségek illetnek meg.

A települési önkormányzatok, illetve a fővárosi önkormányzat saját rendeletekben nyilváníthatnak védetté helyi jelentőségű védett természeti területeket a településük határain belül. Ezek a területek a természetvédelmi terület és a természeti emlék kategóriájába tartozhatnak. 

A települési – a fővárosban a fővárosi – önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati természetvédelmi őrszolgálatot működtethet. Az önkormányzati természetvédelmi őr feladata a helyi jelentőségű védett természeti terület őrzése. Az önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét polgári természetőrök segíthetik.