Rákosi vipera

mainpaycheckfield

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai az ember természetátalakító tevékenységétől még megkímélt, változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít.

A rákosi viperáról

A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis Méhely, 1893) sztyeppmaradványok lakója. Mai állományai változatos mikrodomborzatú, nedves és száraz gyeptípusok alkotta réteken, legelőkön maradtak fenn, ahol az élőhely változatos mikroklímát és gazdag táplálékbázist biztosít. Téli időszakra dombhátakban lévő rágcsálójáratokba húzódik, ahol hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.
A jelenlegi populációk mindössze hazánk két területén: a Hanságban és a Kiskunságban maradtak fenn, az összes többi előfordulást mára már kipusztultnak tekinthetjük. A teljes hazai állomány 500-1000 példány között valószínűsíthető. 
A rákosi vipera rohamos térvesztésének legfőbb oka élőhelyeinek átalakítása. Az intenzív mezőgazdasági tevékenységgel járó gyephasználat a faj számára kedvezőtlennek bizonyult. Tovább ritkította állományait a kereskedelmi célú gyűjtés, és a szándékos pusztítás. A megmaradt, kislétszámú populációk sérülékenyekké váltak, s már kisebb lokális katasztrófák is elegendőek lehetnek felmorzsolódásukhoz.

A rákosi viperáról további információkat a Magyarország Kétéltűi és Hüllői oldalon olvashat.


Aktuális rákosi viperavédelmi munkáink

Az MME rákosi viperavédelmi munkájának a "zászlóshajója" a 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Parkkal közösen felépített Rákosivipera-védelmi Központ, ahol mai napig zajlik a fokozottan védett kígyófajunk zárttéri tenyészprogramja. A viperák tenyésztése a későbbi kibocsátásuk céljával történik, de ezt nagyon sok egyéb tevékenység révén készítjük elő. Ezért:

  • A Duna-Ipoly, Fertő-Hanság és Kiskunsági Nemzeti Parkok munkatársai a meglevő élőhelyeken próbálják biztosítani a viperák számára kedvező élőhelyi feltételeket biztosító kezelést, illetve - ahol erre lehetőség van - az élőhelyek kiterjedésének növelését gyeprekonstrukciók révén.
  • Természetvédelmi kutatásokat és monitoring akciókat végzünk: vizsgáljuk a különféle mezőgazdasági beavatkozások hatását, a táplálékellátottságot, a potenciális ragadozók jelenlétét.
  • A kibocsátásra került egyedeket megpróbáljuk nyomon követni. A rádiótelemetriás módszerfejlesztést a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosi csapata és a Bécsi Vadökológiai Intézet fejlesztői segítik.
  • A rákosi viperával kapcsolatosan széleskörű kommunikációs kampányt folytatunk, melynek célja a faj és a védelmi program megismertetése, valamint a tévhitek eloszlatása.

A kommunikációnk egyik legfontosabb eleme a honlapunk, ahol a természetvédelmi program teljeskörű bemutatására törekedtünk: www.rakosivipera.hu


Rákosi viperák születése (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)


Rákosi viperavédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

A rákosi vipera állományainak zsugorodásáról az 1970-es évek végén jelentek meg az első figyelmeztetések, amikre a természetvédelem a védettségi kategóriájának megváltoztatásával reagált is. Az 1980-as években ez a folyamat sajnos tovább fokozódott és látszott, hogy a faj hosszabb távon akár el is tűnhet, ha nem sikerül a negatív trendet megállítani.

Az MME az 1980-as években kapcsolódott be a védelmi munkába:

Péchy Tamás szervezte meg az első táborokat, melyek célja a megmaradt rákosi vipera állományok feltérképezése és monitorozása volt. Később az 1990-es években a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen már szisztematikus felméréseket szerveztünk Dabason és Kunpeszéren megmaradt élőhelyeken. A felmérések eredményeként megállapíthattuk, hogy az egyes állományok fennmaradása is kétségessé vált. Az élőhelyek aktív megóvása érdekében az MME a Táborfalvi Tüzérségi Lőtér úgynevezett "puffer-zónájában" megmaradt gyepterületek bérlése révén tudta megakadályozni azok kiszántását. Mindeközben Peszéradacson a Széna-dűlő élőhely Kiskunsági Nemzeti Park számára történő megvásárlását az Európai Herpetológiai Társaság Természetvédelmi Tanácsa (SEH CC) pénzadománnyal segítette.

A Fővárosi Állat- és Növénykert 2001-ben összehívta a fajjal foglalkozó hazai és nemzetközi szaktekintélyeket és az IUCN Populáció és Élőhely Életképességi Műhelytalálkozó keretében próbáltunk megoldásokat keresni a faj megóvására. Ezt követően a hazai szakemberek nekiálltak egy hosszabb távú védelmi stratégia kidolgozásának, ami végül a 2004-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter által aláírt Fajmegőrzési Tervként öntött testet. A stratégia részeként életre lett hívva a Rákosi Vipera Védelmi Tanács, ami ma Rákosivipera-védelmi Koordinációs Csoportként működik. A csoportba meghívott szakemberek rendszeresen ülésezve próbálják az elért eredmények függvényében irányítani a védelmi tevékenységet.

A védelmi stratégiában megfogalmazott célok végrehajtásában komoly segítséget jelentettek az Európai Bizottság LIFE-Alapjától elnyert támogatások (LIFE04NAT/HU/000116, LIFE07NAT/H/00322), melyekhez az önrészt a magyar állam biztosította. A Kiskunsági Nemzeti Park területén még 2001-ben az MME anyagi segítségével sikerült egy tanyát megvásárolni, ahol 2004-ben végül felépülhetett a Rákosvipera-védelmi Központ és megkezdődött a faj zárttéri tenyésztése. A tenyésztés sikereinek köszönhetően 2010-ben sikerült kibocsátanunk az első rákosi viperákat, mely alkalmat az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is megtisztelt jelenlétével, illetve aktívan közreműködött az első két vipera szabadonengedésében.


Rákosi vipera az elnök kezében (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)

A megmaradt élőhelyek kezelését az Európai Uniós csatlakozásunk kedvezően befolyásolta, így a korábban elterjedt gépi kaszálást mind nagyobb területeken váltotta fel az extenzív, húshasznú szarvasmarhával megvalósuló, szakaszoló legeltetés - korlátozott legelőnyomással. Az Erdélyben megtalált élőhelyek is Natura2000 Hálózat részévé váltak 2016-ban, azonban ott sok helyen újra művelés alá vontak korábban felhagyott parlagterületeket, mely folyamat a rákosi vipera állományokat ismét komolyan veszélyezteti.


A rákosi vipera hazai természetvédelmi helyzete

Magyarországon a rákosi vipera 1974 óta védett, 1988 óta fokozottan védett, 1992-től pedig természetvédelmi szempontból a legkiemeltebb kategóriába tartozik, természetvédelmi értéke 1.000 000 Ft. Ismert élőhelyei természetvédelmi oltalom alatt állnak. A 2004-ben kihirdetett Rákosi Vipera Fajmegőrzési Terv foglalja össze a védelmi stratégiát.

Veszélyeztető tényezői:

  • a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények hatása (aszályok, szokatlanul kemény és csapadékos telek)
  • gyepes élőhelyek fogyása
  • megmaradt gyepterületek fokozott művelése: gépi kaszálás, túllegeltetés
  • emlős predátorok (róka, borz, vaddisznó) térnyerése
  • illegális gyűjtés és pusztítás


A rákosi vipera globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

Nemzetközi szinten is felismerték kritikus helyzetét és felkerült a Berni Egyezmény II. Függelékébe, a World Conservation Union (IUCN) a "veszélyeztetett" kategóriába sorolta, szerepel a Washingtoni Egyezmény CITES I. Függelékében, a Berni Egyezmény HD II-es listáján is. A Berni Egyezmény további két, Magyarország felé tett ajánlása vonatkozik a rákosi vipera állományainak védelmére. A Berni Egyezmény kétéltű- és hüllőszakértő csoportja a Vipera ursinii-fajcsoportra vonatkozó Európai Akciótervet dolgozott ki 2005-ben.

A faj szerepel a Natura 2000 II. listáján és ennek köszönhetően az összes előfordulási helye bekerült a Natura 2000 Hálózatba. Ezeken a területeken a területkezelést alá kell rendelni a rákosi vipera élőhelyi igényeinek.

A Vipera ursinii elterjedését az Európai Herpetológiai Társaság (SEH) által működtetett Európai Herpetológiai Atlasz oldalon lehet megtekinteni.


Projektjeink

Korábbi és jelenleg zajló rákosi viperavédelmi projektjeinkről a www.rakosivipera.hu weboldalon tájékozódhat.


Hogyan segítheti Ön az MME rákosi viperavédelmi munkáját?

A rákosi vipera jelenlegi hazai élőhelyeit jól ismerjük, az állományt rendszeresen monitorozzuk. Tudható ugyanakkor, hogy a faj néhány évtizeddel korábban az ország számos olyan pontján is megtalálható volt, ahol ma ismereteink szerint nem fordul elő. Az egykori, illetve ismeretlen élőhelyek feltárásában hatalmas segítséget jelenthetnek az eseti megfigyelések is. Kérjük, ha rákosi viperát észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Kétéltű- és Hüllőtérképezés alkalmazás vagy Herptérkép honlap segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

A rákosi vipera és általában a mérgeskígyók védelmét még mindig sokszor veszélyezteti a tájékozatlanság, és az ebből adódó hibás döntések. Nagy hangsúlyt fektetünk ezért a nagyközönség tájékoztatására, ismeretterjesztésre. Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalunkon, Youtube-csatornánkon, illetve a www.rakosivipera.hu honlapon.


Rákosi vipera életét bemutató természetfilmünk (Videó: Természetfilm.hu Egyesület)