A világ madarainak helyzete 2020 BirdLife jelentés

A madárvédelem nemzetközi szervezete, a BirdLife International rendszeres időközönként megjelenő jelentéseiben a madárvilág szemszögéből mutatja be a természeti környezet, a fajok és élőhelyek állapotát, a legsúlyosabb környezeti problémákat, a természetvédelmi törekvéseket, sikereket és kudarcokat.

Ennek vezérfonalát az adja, hogy idén jár le a tíz évvel ezelőtt tett vállalások határideje, amelyeket a világ országai tettek biológiai sokféleség csökkenésének megállítására.

A friss tanulmány lényege egy mondatban összefoglalható: a 2010-ben kitűzött célok közül egyet sem sikerült elérni, és bár több esetben látszanak előrelépések, a természeti sokféleség csökkenésének fő okai továbbra is fennállnak.

Az ökológiai válság egyre nyilvánvalóbban és nyomasztóbban bontakozik ki előttünk, de ez továbbra sem vált meghatározó szemponttá az érdemi döntések meghozatalakor.

A magyarországi viszonyok is romlanak

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), mint a BirdLife hazai tagszervezete, az egyik legriasztóbb tendenciának a mezőgazdasági területek természeti sokféleségének világszerte tapasztalható összeroppanását látja, amelyet a magyarországi adatok is alátámasztanak.

Különösen fájó, hogy az ehhez kapcsolódó két globális vállalás, azaz a pénzügyi ösztönző rendszerek átalakítása, illetve a fenntartható mezőgazdaság, akvakultúra és erdőgazdálkodás biztosítása tekintetében a többihez képest is szerény mértékű előrelépés tapasztalható. Nehezen elfogadható ez az Európai Unióban, ahol a Közös Agrárpolitika (KAP) bőséges fedezetet nyújthatna a fenntartható mezőgazdaság felé való átmenethez. Miképpen a BirdLife jelentése fogalmaz, „Az EU közös agrárpolitikája továbbra az intenzív gazdálkodási formákat jutalmazza, eközben sokkal alacsonyabb szinten támogatja a természetkímélő mezőgazdálkodási rendszereket.”

Más állatcsoportok is veszélyeztetettek

Fontos kiemelni, hogy a madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók. A mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők olyannyira, hogy e fontos apróvadfajunk a következő években akár védelemre is szorulhat. A nappali lepkék, a vadbeporzók, ezzel párhuzamosan a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe.

Az MME javaslatcsomagja

Az MME évtizedek óta dolgozik az agrárélőhelyek és az agrárterületeken élő madárfajok védelméért, és büszkén mondhatjuk, hogy egyes fokozottan védett, karizmatikus fajok esetében a célzott védelem, a jelentős emberi és anyagi ráfordítások nyomán sikerült eredményeket elérnünk.

Ezzel párhuzamosan azonban a mezőgazdasági élőhelyek mindennapi, gyakori madarait gyorsuló ütemben veszítjük el, ami egyértelművé teszi, hogy nagyon komoly problémák vannak a mezőgazdasági területeinkkel. A legutóbbi vizsgálatok szerint olyan közismert és gyakori fajok állománya omlik össze, mint pl. a fogoly, a mezei pacsirta vagy a füsti fecske,  évtizedek stabilitása után a fehérgólya-állomány is közel negyedével csökent 2014-2019 között.

A Közös Agrárpolitika (KAP) következő időszakának tervezése uniós és hazai szinteken is jelenleg zajlik, az MME ennek átfogó reformja mellett elkötelezett. Az agrár-ökoszisztémák összeroppanása drámai mértékű, ami az agrárgazdaság szintjén is egyre nyilvánvalóbban jelentkezik.

Megítélésünk szerint a folyamat megállítása elemi érdekünk, és erre az egyetlen kézenfekvő lehetőséget a KAP célkitűzéseinek, támogatási rendszerének, a kapcsolódó feltételrendszereknek, illetve az ellenőrző- és monitoring rendszereknek a felülvizsgálata, jelentős átalakítása jelenti. Az MME által kidolgozott javaslatcsomag ennek támogatására született.

„Egyre több bizonyíték van arra, hogy a negatív tendenciák egyik fő hajtóereje az ipaszerűvé váló mezőgazdálkodás: az élőhelyek egyszerűsödése, a mezőgazdasági ökológiai hálózat elvesztése, a növényvédőszer-használat fokozódása. Az uniós csatlakozás óta sokkal jelentősebb források állnak rendelkezésre a mezőgazdaság számára és ez gyorsítja a folyamatot, fokozza az agárterületek átalakítását. Ez azért is rendkívül sajnálatos, mert a bőven rendelkezésre álló források alkalmasak lennének egy természetkímélő, de jövedelmező, a gazdálkodók számára is perspektívát jelentő mezőgazdálkodás kialakítására is.” - Tóth Péter, az MME mezőgazdasági programvezetője.

„Időről-időre megállapítjuk, hogy a korábban kitűzött célokat ismét nem értük el, ekkor újabb határidőt szabunk magunknak – hátha ezúttal sikerül. Sajnos azonban az idő nem nekünk dolgozik, és az ökológiai válság, valamint a klímaváltozás egyre nyilvánvalóbban bontakozik ki, súlyos társadalmi és gazdasági hatásokkal. Az idő előrehaladtával egyre drasztikusabb beavatkozásokra lesz szükség, miközben az érdemi beavatkozás lehetősége csökken, és a megoldások is drágulnak. Nagyon valószínű, hogy a KAP jelenlegi reformja az utolsó lehetőségeink egyike az európai természeti sokféleség megőrzésére. Ha ez sem sikerül, akkor a lelkiismeretünket fel kell készíteni arra a szomorú tényre, hogy a következő generációk egy leromlott, fajokban és élőhelyekben végletekig elszegényedett, kizsarolt agrártájat örökölnek majd tőlünk.” - Dr. Halmos Gergő, az MME ügyvezető igazgatója.