Kemény lesz a tél?
A kérdésre a választ most senki sem ismeri. Az időjárás alakulására vonatkozóan még a meteorológusok is csak néhány napra előre képesek viszonylag pontos adatokkal szolgálni.
A hosszú távú prognózisok viszont megbízhatatlanok, vagy bejönnek, vagy nem. Ezen a téren az évszázados adatsorok statisztikai elemzése sem hozhat biztos eredményt a szakemberek számára. A laikusok ki tudja min alapuló becsléseire pedig még szót sem érdemes vesztegetni.
Mindezek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy a téli időjárást 50%-os pontossággal bárki megjósolhatja. Vajon a madarak őszi vonulása segítséget nyújthat-e a kérdés eldöntéséhez? Felelősséggel erre aligha lehet igennel válaszolni. A madarak vonulása összetett jelenség, megvannak a sajátos törvényszerűségei, melyeket az ornitológusok többé-kevésbé már ismernek. Ezek az ismeretek azonban az egyes fajok vonulási sajátosságainak jobb megértését segítik elő, az időjárás hosszú távú előrejelzéséhez semmi közük. Pl. ha csak arra gondolunk, hogy egy-egy enyhe télen az átlagosnál lényegesen több madár telel nálunk, máskor pedig hasonló időjárási helyzetekben még a madáretetőket is alig látogatják a madarak, akkor láthatjuk, hogy e különbségek magyarázata sem egyszerű feladat. Egy azonban biztos, hogy a madarakat elsősorban a téli táplálékhiány készteti a fészkelőhelyeik elhagyására.
Vannak olyan madárfajok (pl. csonttollú), melyek télen időnként inváziószerűen jelennek meg a Kárpát-medencében, de egy-egy jelentősebb mozgalmuk között akár 8-10 év is eltelhet. Más fajokkal (pl. fenyőpinty) minden télen találkozhatunk kisebb-nagyobb egyedszámban, de esetenként tömegesen is előfordulhatnak. Néhány faj (házi rozsdafarkú, barátposzáta stb.) áttelelő példányainak egyre gyakoribb megfigyelése pedig már nem okoz meglepetést a madarászok számára. A zsezse azon madárfajok közé tartozik, amely a magashegységekben és Észak-Európában található költőterületeiről délebbre húzódva hazánkban is rendszeresen megjelenik őszi vonulása során, és jelentős számban át is telelhet. Egyes években főleg az Alföldön nagy csapatai is megfigyelhetők. A Dunántúlon történő előfordulása is rendszeresnek nevezhető. Baranyában viszont kifejezetten ritkának számít. 1960 óta mindössze 10 olyan év volt, amikor zsezséket figyeltünk meg. A Sumonyi Madárvonulás-kutató állomáson 1981 óta pedig mindössze 4 példányt fogtunk be, és gyűrűztünk meg. A faj jelenlétét utoljára 2009. október 15-én észleltük a megyében. Akkor Pécsett 40 példányos csapatával találkoztunk.
A zsezse újabb megfigyelésére ez év november 17-ig kellett várni. Ekkor Kővágótöttös határában sikerült lencsevégre kapni egy magányos példányt. A faj ismételt megjelenésébőlazonban semmilyen következtetést nem kívánunk levonni a téli időjárásra vonatkozóan.