Mindezeket a követelményeket csak egy jól szervezett, egységes módszerekkel, minél nagyobb számú mintaterületen végzett madárszámlálási program elégítheti ki. Természetesen feladatunk nem lehet minden fajra az ország egész területére kiterjedő állományadatok gyűjtése, mert ez a jelenlegi anyagi és személyi feltételek mellett teljesíthetetlen. Ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket az IBA területekre, azokon belül is elsősorban a ritka és telepesen költő fajokra. A lehetőség azonban adott, ha valakinek kedve és ideje engedi, vagy éppen olyan helyen lakik, ahol kisebb jelentőségű területek vannak, akkor az IBA területeken kívül is elvégezhető más, kevésbé ritka fajok állománybecslése is.

 

2. Módszerek

2.1. Bevezető

A felmérés alapegysége a 2,5 * 2,5 km-es UTM négyzet. Egy felmérő több négyzetet is elvállalhat, lényeges, hogy lehetőleg ugyanazokon a négyzeteken, lehetőleg ugyanaz a megfigyelő végezzen állománybecsléseket több éven át, lehetőleg ugyanazzal a módszerrel.

Az alkalmazott módszer az egyes fajcsoportok esetében változó, általában azonban az ún. territórium- térképezést használjuk. Ennek lényege, hogy minden egyes terepnapon külön térképvázlatra rögzítjük a fajok adatait és pontos helyét, majd ezeket a fészkelési időszak végén összesítjük.
Az egyes territóriumokat a költésre utaló viselkedést mutató egyedek térbeli és időbeli tömörülése alapján különítjük el.

2.2. Mely fajokat mérjük fel?

Mint már a célkitűzésekben említettük, a program elsődlegesen a ritka és a telepesen fészkelő fajok költőállományának felmérésére irányul. Természetesen az a jelző, hogy „ritka”, mindenkinek mást jelenthet, sőt, országrészenként is eltérhet. Ezért erre a listára elsősorban azokat a fajokat vettük fel, amelyeket világszerte vagy Európában a kipusztulás veszélye fenyeget és/vagy hazánkban kis létszámban költenek.

A telepesen fészkelő fajok esetében a választás egyértelműbb, bár ezek között is előfordulhat telepen kívüli, egyedi fészkelés.

A felméréseket minden négyzetben elsősorban ezekre a fajokra kell elvégezni! Lehetséges azonban, hogy valaki nem az összes kiválasztott fajt, hanem csak egyes madárcsoportokat (pl. csak partimadarak, vagy csak ragadozómadarak stb.) mér fel, ezt azonban az adatlapon jelezni kell. Fakultatív jelleggel bevontuk a programba a közepesen gyakori fészkelő fajokat is. A gyakori és alkalmi fészkelő fajok előfordulását is megadhatják a felmérők. Abban az esetben, ha az RTM programban résztvevő felmérő a gyakori fajok állományát is fel szeretné mérni, ajánljuk az MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) program módszereivel ennek elvégzését!

2.3. Terepi munkamódszerek

A vállalt négyzetekről a felmérők térképet kapnak (1:15000 méretarányban), ami egyben az adatlap része. Erről kell megfelelő számú másolatot készítenünk úgy, hogy minden egyes terepnapon a megfigyeléseinket külön térképlapra rögzíthessük. Kiegészítő megfigyeléseket a naplónkba, jegyzetfüzetünkbe is tehetünk, de a legfontosabb, hogy az észlelt madáregyedek, párok, fészkek, családok, telepek helyét és számát a lehető legpontosabban a térképen jelöljük be.

Minden faj esetében megállapítottuk azt az időszakot, amikor a felmérést a legjobb elvégezni, vagyis amikor az illető faj fészkelési aktivitása (éneklés, nász, territoriális viselkedés) a legintenzívebb (ezt a fajok táblázatában fel is tüntettük). Azt is feltüntettük, hogy ebben az időszakban legalább hány megfigyelés szükséges egy territórium elkülönítéséhez vagy a fészkek számlálásához.

Próbáljuk meg elérni, hogy minden fajra a számára legjobb időszakon belül legalább kétszer, de inkább háromszor járjuk be a négyzetben az alkalmas fészkelő-helyeket.

A következőkben minden egyes madárcsoportra az alkalmas módszereket ismertetjük a fészkelő párok felmérésére.

2.3.1. Territóriumtartó fajok

Ezeknél a fajoknál az ún. territórium-térképezés klasszikus módszerét alkalmazzuk.

A 2,5 * 2,5 km-es UTM négyzet(ek)ről minden felmérő részletes térképmásolatot kap. A területet lehetőleg minden alkalommal teljes egészében járjuk be, az útvonalat változtatva, és az egyes fajok megfigyeléseit a térképvázlatra rögzítsük.

Célszerű minden egyes megfigyelésnél külön jelölni minden egyes, fészkelésre utaló viselkedést (pl. éneklő hím, nászrepülő pár, territórium harc, etető tojó, fészek fiókákkal, stb.). Ezekre speciális jelöléseket alkalmazhatunk, néhány ilyen általános jelölést a Függelék tartalmaz. A fajneveket is célszerű rövidíteni, erre a célra akár a magyar, akár a latin neveket használhatjuk, fontos, hogy egyértelmű legyen és egy kis kódszótárt készítsünk jelöléseinkről! Az egyedek vagy fészkek észlelési helyét a térképen a lehető legpontosabban rögzítsük. Ebből a célból igyekezzünk mindig tereptárgyakhoz, jól azonosítható pontokhoz, vagy mesterséges jelölésekhez bemérni a saját helyzetünket és az észlelt madarak helyzetét. Így minden egyes megfigyelési napról lesz egy térképvázlatunk, az egyes fajokra vonatkozó információkkal együtt.

Egy négyzetet a fészkelési időszak alatt legalább 5-8 alkalommal járjunk be. Ez a szám a felmérendő fajok fészkelési ideje és a minimálisan megkövetelt megfigyelési adatszám függvényében változhat. Az egyes megfigyelési napok között legalább 1 hét különbség legyen, az ennél gyakoribb észlelések csak kiegészítő jellegűek lehetnek. Ez azért is fontos, mert számos vonuló madár a fészkelésre utaló viselkedést mutat vonulás közben is, akár 1-2 hétig, így ha ebben az időszakban túl sűrű megfigyeléseink vannak, akkor megeshet, hogy fészkelő párként különítjük el a vonuló egyedeket is.

2.3.2. Telepesen fészkelő fajok

Egy rendkívül fontos megjegyzés: elsődleges mindig a madarak zavartalanságának biztosítása, költésük sikeressége. Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy nagyon sok IBA terület természetvédelmi oltalom alatt áll és a legtöbb telepesen fészkelő faj veszélyeztetett, ezért próbáljuk meg a fészkelő párok számát becsülni. Csak akkor menjünk be közvetlenül a telepre a lakott fészkeket leszámolni, ha okvetlenül szükséges (pl. tudományos célú gyűrűzés, kutatás), és ehhez minden esetben a természetvédelmi kezelő hozzájárulása és felügyelete szükséges! Ilyen estekben a legkisebb számú (2-3) tapasztalt megfigyelő végezze gyorsan és hatékonyan a lakott fészkek számolását, és a fészkelési időszakban csak egyszer! Összehangolatlan többször, többek által végzett számolás rendkívüli károkat okozhat a költési sikerben, fészekelhagyás, fiókák szétmászkálása, ragadozók stb. miatt. A legtöbb esetben közvetett módszerekkel is lehet a fészkelő állományt becsülni.

Sirály-, csér- és szerkőtelepeken többféle módszert is használhatunk. Az egyik a direkt számolás, amikor egy jó kilátást nyújtó pontról leszámoljuk a biztosan elfoglalt fészekhelyeket, vagyis a láthatóan lakott fészkeket és a kotló madarakat. Ezt a fészkelési időszak elején (amikor a legtöbb pár tojásokon kotlik), napközben lehet a legnagyobb hatékonysággal elvégezni. Mivel nem okoz közvetlen zavarást, ez a legkedvezőbb módszer, de csak kisebb, jól áttekinthető telepeken alkalmazható. A számolást a költési időben legalább háromszor el kell végezni. 
Ha a fészektelep túl nagy, és közvetlenül akarjuk leszámolni a fészkeket, jobb, ha az öszes fészek leszámolása helyett a kolónia méretétől függő számú vonalas vagy négyzetes felvételt végzünk, és ezekből számítjuk ki a teljes telep méretét. Ez úgy történik, hogy kiválasztott útvonal mentén 0,5-1 m távolságon belül (vonal), ill. 5x5 m és 20x20 m nagyságú négyzeteken (négyzet) belül számoljuk meg az összes lakott fészket, majd ezekből következtetünk a telep méretére. 
Csérek esetében 20, sirályok esetében 30 percen túl semmiképpen se maradjunk a telepen! 
Egy viszonylag megbízható módszer a fészektelepen tartózkodó összes madár egyszeri felriasztása, és a levegőben levő madarak többszöri megszámlálása. A számlálások eredményeit kell átlagolni, és ezt kettővel osztva kapjuk a párok közelítő számát.

A sűrű nádban vagy megközelíthetetlen, iszapos talajú erdőben költő gémtelepeken a fészkelő párok számára a fészkelő helyekre alkonyatkor behúzó vagy azt hajnalban elhagyó madarak száma alapján következtethetünk. A megközelíthető erdőkben nemcsak a lakott fészkek leszámolása hozhat eredményt, ami sokszor nehezen kivitelezhető. Kisebb részterületeken a lakott fészkek leszámolása és a fészkelő fajok arányának megállapítása után az eredményeket a telep teljes területére kivetíthetjük. Nagyméretű telepeken megjelölt 5 m-es sávokon belül számolhatjuk le a fészkeket, és ezeket összegezzük.
Természetesen egyedi módszerekkel is jó eredményeket érhetünk el, azonban fontos ezen módszerek leírása és jelzése a Területi Koordinátor felé, illetve a megjegyzés rovatban. 
A sűrű nádban, laza telepekben költő fajok; pl. vörösgém esetén még nem rendelkezünk megbízható módszerekkel.

Bölömbikára a legaktívabb időszakban (kora reggel vagy alkonyatkor) a buffogó hímek számlálása adhat jó eredményt. Ezt is legalább háromszor kell elvégezni a költési idő alatt.

A partfalban költő fajok telepeinek felmérése viszonylag egyszerű: leszámoljuk egyesével az összes (lakott és lakatlan) lyukat. A fészkelő párok számának megállapításához a partifecske esetében a számlálás évében ásott üregek számát be kell szoroznunk 0.6-al, míg a gyurgyalag és jégmadár esetében az üregek lakottságának közvetlen megfigyelése (etető madarak) vagy az üreg használtságának közvetett megfigyelése (pl. nem pókhálós bejárat) alapján adjuk meg. Ez közelítőleg pontos eredményt ad.

2.3.3. Vizeken fészkelő fajok

Egyes nem szigorúan territórium-tartó vízimadárfajok (vöcskök, nyári lúd, récefajok, szárcsa), amelyek általában sűrű növényzetben költenek, külön problémát jelentenek, mert a hagyományos territórium- térképezéssel nem nyerünk pontos képet az állományukról. Ezen fajok esetében kielégítő eredményt nyújt a fiókavezetési periódusban a nyílt vízfelületeken kora reggel vagy késő délután a fiókákat vezető családok leszámolása. Ezt az adott fajra jellemző időszakban legalább kétszer végezzük el. Vörösnyakú- és feketenyakú vöcsök felmérésekor a legjobb, ha a vízen észlelt adult madarak mennyiségét vesszük alapul, s ez alapján állapítjuk meg a fészkelő párok számát. A számlálásukat közvetlenül az első fészeképítésük előtt végezzük el. Búbos vöcsök esetén a fészeképítés előtt, a násztevékenység idején (márciusban) lehet a legbiztosabban leszámolni a párokat, mert ekkor még a növényzet nem eléggé fejlett, és a madarak jól láthatók. Kis vöcsöknél a territórium-térképezés ad eredményt, itt jellegzetes hangjukat kell elsősorban figyelni. Récék esetében ellenőrző számolásokat végezhetünk a kotlási időszak alatt a fészkelő-helyek közelében gyülekező gácsérok megszámolásával. Természetesen a legalkalmasabb időszak erre fajonként eltérő. Figyeljünk arra, hogy nem fészkelő, vagy késői vonuló csapatokat ne számoljunk!

2.3.4. Partimadarak

A partimadarak (limicolák) többsége csak a fészek közvetlen környékén tart territóriumot, így laza telepekben költő fajoknak tekinthetők. Ezeknél szintén a természetvédelmi megfontolások az irányadók, tehát kerüljük a fészkek közvetlen leszámolását, hacsak erre nincs egyéb ok.

Nyílt terepen, vaksziken, rövidfüvű legelőn költő fajok (gulipán, székilile, bíbic) esetében a fészken ülő vagy annak közelében szedegető párok távolabbról is jól elkülöníthetőek, távcsővel vagy teleszkóppal megszámolhatóak. Az egyes párok hozzávetőleges helyét is rögzíthetjük a térképen, de egyszerűbb egy-egy laza telep vagy kisebb állomány számát és helyzetét megadni.

Magasabb növényzetben költő fajok esetén (piroslábú cankó, nagy goda) kisebb zavarás esetén a fészkelőhely felett keringő madarak számlálása (elosztva kettővel) adhat eredményt a fészkek megkeresése nélkül.

Bizonyos fajokra (nagy póling, sárszalonka) a territórium-tartó fajoknál leírtak az irányadók (a territóriumot tartó hímek hangja). Javasoljuk még a vonalas felvételek (transzektek) és a territórium-térképezés kombinációját, tehát egymástól 100-200 m-re levő útvonalak mentén, térképen rögzítsük az egyes madarak helyzetét. Ugyanazon a területen ezt a felvételt legalább 4-5 esetben kell megismételni és a párok számát a territórium-tartó fajoknál ismertetett módszer alapján lehet megállapítani.

2.3.5. Éjszakai aktivitású fajok

Néhány madárfaj (elsősorban a baglyok, vízicsibék, haris) territórium-tartó aktivitásának a csúcsa a késő esti-éjszakai órákra esik. Az érintett fajoknak a felmérését ezért éjszaka kell elvégezni, a territórium-tartó egyedek hangja alapján. Ezeknél a fajoknál csak akkor lehet a fészkelést egy adott négyzetben kizárni, ha a fenti módszer alkalmazásával győződtünk meg erről! (A vizsgált faj hangjának magnetofonról való lejátszása, az állományfelméréskor kerülendő!)

2.3.6. Tippek a terepi munkához

Munkánkat sikeresebbé tehetjük, ha a következő szempontokat szem előtt tartjuk:

• szenteljünk külön figyelmet az élőhely igényre,
• használjuk az előző években gyűjtött tapasztalatainkat.

2.3.7. Élőhelyigény

Sok esetben előfordul, hogy ha egy adott faj élőhely igényét vesszük figyelembe, akkor elhanyagolhatjuk a négyzet nagy részének részletesebb vizsgálatát. Nagyméretű szántóföldeken valószínűtlen gémtelepet találni, ugyanígy hegyvidéki erdőkben sem gyakran fordul elő partimadár.

Elsődlegesen azokra az élőhelyekre fordítsuk a figyelmünket, amely az adott faj(ok)nak a legmegfelelőbbek. Természetesen néhány faj (túzok, hamvas rétihéja) gabonaföldeken is gyakran költenek, és néha váratlan helyeken is bukkanhatunk a felmérendő fajokra. Ezért mindig győződjünk meg róla, hogy az adott faj számára szóba jöhető minden területet átvizsgáltunk a négyzeten belül!

2.3.8. Tapasztalatok felhasználása

A megelőző években szerzett hely- és fajismeret döntő fontosságú lehet egy-egy pár vagy fészkelőtelep megtalálásában. A madarak jó része, ha nem éri zavarás és a költőhely paraméterei sem változnak, évről-évre ugyanazt a területet foglalja el. A telepekkel is ugyanez a helyzet, azoknak helyét is többnyire kényszerűségből változtatják a madarak. Ha a kérdéses madarat mégsem találjuk az előző évi költőhelyén, közeli hasonló élőhelyek alaposabb átvizsgálása gyakran sikert hozhat.

2.3.9. Saját területen kívül

A ritka és telepesen költő fajok minden fészkelésre utaló megfigyelését továbbítsuk a Központ felé a saját négyzetünkön kívül is! Ezeket a pontos idő, hely (négyzet kódja, ha ismert), faj és fészkelésre utaló viselkedés (nászrepülés, fészek, lakott telep) megjelölésével minél előbb adjuk le, hogy az adott évi felmérések adatainak elemzései során rendelkezésre álljanak. Ez még akkor is segítség lehet, ha azon a négyzeten dolgozik valaki és így juthatunk kiegészítő információhoz.

2.4. Az adatok értelmezése

A fészkelési időszak végén minden megfigyelésünket rendszerezzük. A legnehezebb annak megállapítása, hogy tulajdonképpen hány fészkelő pár is van a területen az egyes fajokból. Döntő szempont, hogy minden megfigyelő azonos szempontok szerint értékelje az adatait, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek egymással. Ezért olyan pontosan kövessük a megadott ajánlásokat, amennyire csak lehet. Természetesen az egyes fajcsoportokra más követelmények vonatkoznak.

2.4.1. Territoriális fajok

Ezeknél a fajoknál az egyes terepi napokra vonatkozó térképvázlatokon szereplő adatokat a fészkelési időszak végén a következőképpen összesítjük: minden egyes fajra, ahol egynél több egyedről vannak megfigyeléseink, fajtérképet készítünk. Egy térképvázlatra pontosan átmásoljuk az illető faj összes megfigyelését az egyes terepnapokon készült térképvázlatokról, úgy, hogy az első terepnapon levő megfigyeléseket A-val jelöljük, a második napon levőket B-vel és így tovább. Fontos, hogy az egyes megfigyeléseket egymástól legalább egy hét válassza el! Az egymáshoz legközelebb eső; különböző jelölésű pontok alkotnak ideális esetben egy-egy territóriumot. Ezeket összeszámolva kapjuk a területen feltehetően költő madarak számát. Azt, hogy legalább hány elkülönült megfigyelés kell egy "territórium" meghatározásához, a fajlistában találhatjuk meg.

Partimadarak esetén egyedek helyett az egyes laza kolóniákban költő egyedek számát adhatjuk meg, és ezeket különíthetjük el "territóriumként". Az egyes ilyen "territóriumokban" maximálisan észlelt egyedek számát osztva kettővel kaphatjuk meg a fészkelő párok számát.

Egyes fajoknál egyetlen, fészkelésre alkalmas élőhelyen történt megfigyelés is elegendő lehet (pl. réti fülesbagoly). Ezeket a fajokat szintén a fajlistában találhatjuk meg.

Néhány fajnál különös figyelmet kell fordítanunk a késői vonulókra (pl. sirályfélék, récék) vagy az átnyaralókra (egyes partimadarak, mint a pajzsoscankó, erdei cankó, nagypóling stb.), ezeknél különös gonddal ügyeljünk arra, hogy csak a ténylegesen költő egyedeket vegyük számba. Ehhez segítséget nyújthatnak saját tapasztalataink vagy mások korábbi tapasztalatai.

2.4.2. Telepesen fészkelők

Amennyiben nem volt lehetőségünk közvetlenül leszámolni a lakott fészkeket és valamelyik indirekt módszert választottuk (madarak számolása), akkor a következőt tartsuk szem előtt: többszöri számlálás esetén (ami fontos követelmény) mindig a magasabb szám az irányadó, és ezt a számot kettővel osztva és lefelé kerekítve kapjuk a telepen költő párok számát. Ugyanez vonatkozik a laza telepekben költő partimadarakra és a nyílt vizeken költő fajokra (szárcsa, récefélék, vöcskök) is: mindig a nagyobb számolási adat az irányadó!

Néhány dologra még külön felhívnánk a figyelmet:

• Hasznos lehet, ha sűrűn használjuk a fajlistát, a terepi időszakban csakúgy, mint utána. Ez egyrészt azért fontos, hogy tudjuk, mely fajokra mi a legjobb időszak, másrészt, hogy az eddig gyűjtött megfigyeléseink elegendőek-e, a fészkelő párok számának pontos megállapításához. Ha nem, akkor esetleg további terepnapokat célszerű kint töltenünk az adataink pontosítására.
• Néhány faj (elsősorban a ragadozók) hosszú táplálékkereső repülést végezhetnek a fészkelési időszakban. Így megtörténhet, hogy többször is látjuk ezen egyedeket a négyzetünkben, holott esetleg csak azon kívül költenek. Annak ellenére, hogy ezek a megfigyelések megfelelhetnek a megadott feltételeknek, természetesen nem számíthatók be. Ha ilyen gyanúnk merül fel, próbáljuk megállapítani a fészek pontos helyét, vagy kérjük ki a helyi ragadozómadár-felmérést végző kolléga tanácsát. Ugyanez a probléma úgy is felvetődhet, hogy egy szomszédos négyzetben költő pár a mi négyzetünkben jelenik meg a kirepült fiókákkal, holott költésről addig nem volt tudomásunk. Gondosan vizsgáljuk meg ebben az esetben annak a lehetőségét, hogy esetleg elnéztük a fajt, vagy ténylegesen kívül fészkelt.
• Poligámia is előfordulhat egyes fajoknál, amikor egy hím több territóriumot (és tojót) tart egyidejűleg. Ilyenkor a megtalált fészkek vagy a tojók (fiókás családok) száma a döntő.

2.4.3. Tippek a feldolgozáshoz

Felvetődhet az a kérdés, hogy mi a teendő akkor, ha egy jól elhatárolható élőhely (pl. tó vagy erdő) két vagy több négyzet területére is átnyúlik.

Ekkor a következő ajánlások az irányadók:

• ha az élőhely viszonylag nagyméretű, és nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a négyzetek között, akkor célszerű a fészkelő állományokat is ugyanilyen arányban megosztani a négyzeteken;
• ha az élőhely nagyméretű, és a területének kevesebb, mint a fele esik az egyik négyzetre, akkor - ha a fészkelő állományok elkülönítése területenként nehézségekbe ütközik - a teljes élőhelyre vonatkozó állománybecsléseket annál a négyzetnél tüntessük fel, amelyikre a nagyobb terület esik (jelzés a megjegyzésnél)
• ha az élőhely, vagy fészektelep kisméretű (szikes tó, erdőfolt stb.), és két, vagy több négyzet határára esik, akkor: két négyzet esetén mindig a bal oldali (nyugati) több négyzet esetén mindig a bal alsó (délnyugati) négyzethez írjuk be.

Mindez természetesen csak akkor jelentős, ha a terepen nem tudjuk pontosan beazonosítani a párok helyét. Amennyiben a fenti megosztásokat alkalmazzuk, ezt minden esetben tüntessük fel a Megjegyzések rovatban!

 

2.5. Fajok, felmérési időszakok és módszerek összefoglalása

2.5.1. Ritka-, veszélyeztetett fészkelő fajok

HURING kód	Magyar név	Felmérés ajánlott  időszaka	Ajánlott módszer, vizitszám
PODENA	Vörösnyakú vöcsök	05.15. - 07.15.	Va 2
PODNIG	Feketenyakú vöcsök	05.15. - 06.30.	Va 2
BOTSTE	Bölömbika	04.15. - 07.15.	T, É 2
CICNIG	Fekete gólya	05.01. - 07.30.	T 2
CICCIC	Fehér gólya	06.15. - 07.30.	Fa 1
ANSANS	Nyári lúd	03.15. - 05.15.	Vb 3
NETRUF	Üstökösréce	04.01. - 06.30.	Vb-c 2
ANAACU	Nyílfarkú réce	04.15. - 07.15.	Vb-c 2
AYTNYR	Cigányréce	05.01. - 07.30.	Vb-c 2
PERAPI	Darázsölyv	06.01. - 08.15.	T 3
MILMIG	Barna kánya	05.01. - 07.15.	T 3
MILMIL	Vörös kánya	04.15. - 06.30.	T 3
HALALB	Rétisas	02.15. - 05.30.	T 3
CIRGAL	Kígyászölyv	05.01. - 07.30.	T 3
CIRPYG	Hamvas rétihéja	05.01. - 07.30.	T 3
ACCBRE	Kis héja	05.15. - 07.30.	T 3
AQUPOM	Békászó sas	05.01. - 08.15.	T 3
AQUHEL	Parlagi sas	04.15. - 07.30.	T 3
AQUCHR	Szirti sas	04.15. - 07.30.	T 3
HIEPEN	Törpesas	05.01. - 07.30.	T 3
FALPER	Vándorsólyom	03.01. - 06.30.	T 3
FALCHE	Kerecsensólyom	04.01. - 06.30.	T 3
BONBON	Császármadár	04.15. - 07.15.	T 1
PORPUS	Törpevízicsibe	06.01. - 07.30.	É 1
CRECRE	Haris	06.01. - 07.30.	É 2
OTITAR	Túzok	05.01. - 07.15.	T 3
HIMHIM	Gólyatöcs	05.01. - 07.15.	P 2
RECAVO	Gulipán	04.15. - 06.30.	P 2
BUROED	Ugartyúk	05.01. - 07.15.	T, É 3
CHAALE	Széki lile	05.01. - 07.30.	P 2
PHIPUG	Pajzsoscankó	06.01. - 07.30.	P 3
SCORUS	Erdei szalonka	04.15. - 06.30.	T 1
LIMLIM	Nagy goda	05.01. - 06.30.	P 2
NUMARQ	Nagy póling	05.01. - 07.15.	T 2
TYTALB	Gyöngybagoly	05.01. - 07.30.	Fa, É 2
OTUSCO	Füleskuvik	05.15. - 07.15.	Fa, É 2
BUBBUB	Uhu	03.15. - 05.30.	Fa, É 2
ATHNOC	Kuvik	04.15. - 06.15.	É 1
STRURA	Uráli bagoly	03.15. - 07.15.	Fa, É 1
ASIFLA	Réti fülesbagoly	04.15. - 07.30.	T 1
CORGAR	Szalakóta	06.01. - 07.30.	T 3
DENLEU	Fehérhátú fakopáncs	03.01. - 06.15.	T 2
CALBRA	Szikipacsirta	05.01. - 07.30.	T 2
CINCIN	Vízirigó	03.15. - 06.30.	T 2
MONSAX	Kövirigó	05.01. - 06.30.	T 2
ACROLA	Csíkosfejű nádiposzáta	05.15. - 07.30.	T 3
LANEXC	Nagy őrgébics	05.01. - 07.15.	T 3
EMBCIR	Sövénysármány	05.01. - 07.30.	T 3
EMBHOR	Kerti sármány	05.01. - 07.30.	T 2

2.5.2. Telepesen fészkelő fajok

HURING kód	Magyar név	Felmérés ajánlott időszaka	Ajánlott módszer, vizitszám
PHACAR	Kárókatona	04.01. - 06.30.	Fa 2
PHAPYG	Kis kárókatona	05.01. - 07.30.	Fa 1
NYCNYC	Bakcsó	05.01. - 07.15.	Fa, Fe 2
ARDRAL	Üstökösgém	06.01. - 07.15.	Fa 2
EGRGAR	Kis kócsag	05.01. - 07.15.	Fa-b, Fe 2
EGRALB	Nagy kócsag	03.15. - 06.30.	Fa-b, Fe 2
ARDCIN	Szürke gém	03.15. - 07.15.	Fa-b, Fe 2
ARDPUR	Vörös gém	05.01. - 07.15.	Fa, Fe 2
PLEFAL	Batla	05.15. - 07.15.	Fa 2
PLALEU	Kanalasgém	04.15. - 07.30.	Fa-b, Fe 2
FALVES	Kék vércse	06.15. - 08.15.	Fa 2
GLAPRA	Székicsér	06.01. - 07.30.	Fc 2
GLANOR	Feketeszárnyú székicsér	06.01. - 07.30.	Fc 2
LARMEL	Szerecsensirály	05.01. - 07.15.	Fa-c 2
LARRID	Dankasirály	05.01. - 07.15.	Fa-c 2
LARCAN	Viharsirály	05.01. - 07.15.	Fa-c 2
LARCAC	Sárgalábú sirály	05.01. - 07.15.	Fa-c 2
STEHIR	Küszvágó csér	05.15. - 07.15.	Fa-c 2
CHLHYB	Fattyúszerkő	05.15. - 07.15.	Fa-c 2
CHLNIG	Kormos szerkő	05.15. - 07.15.	Fa-c 2
CHLLEU	Fehérszárnyú szerkő	06.01. - 07.15.	Fa-c 2
APUAPU	Sarlósfecske	05.15. - 07.15.	Fc 2
MERAPI	Gyurgyalag	06.15. - 08.15.	Fa 2
RIPRIP	Partifecske	05.15. - 07.15.	Fd 2
CORFRU	Vetési varjú	04.01. - 05.31.	Fa 2

2.5.3. Közepesen gyakori, felmérésre ajánlott fészkelő fajok 

HURING kód	Magyar név	Felmérés ajánlott időszaka	Ajánlott módszer, vizitszám
IXOMIN	Törpegém	05.15. - 07.15.	T 2
CYGOLO	Bütykös hattyú	04.15. - 06.30.	T, Va 2
ANASTR	Kendermagos réce	05.15. - 07.15.	Vb-c 2
ANACRE	Csörgő réce	05.01. - 07.30.	Vb-c 2
ANACLY	Kanalasréce	05.01. - 07.15.	Vb-c 2
AYTFUL	Kontyos réce	05.15. - 07.30.	Vb-c 2
CIRAER	Barna rétihéja	05.01. - 07.30.	T 3
ACCGEN	Héja	04.01. - 06.15.	T 3
ACCNIS	Karvaly	05.15. - 07.30.	T 3
BUTBUT	Egerészölyv	04.01. - 07.15.	T 3
FALTIN	Vörös vércse	05.01. - 07.30.	T 3
FALSUB	Kabasólyom	05.15. - 08.01.	T 3
PORANA	Pettyes vízicsibe	05.01. - 07.30.	É 1
PORPAR	Kis vízicsibe	05.15. - 07.30.	É 1
CHADUB	Kis lile	05.01. - 06.30.	T 2
GALGAL	Sárszalonka	04.15. - 07.01.	T 2
TRITOT	Piroslábú cankó	04.15. - 06.30.	P 2
ACTHYP	Billegetőcankó	05.01. - 06.30.	T 2
COLOEN	Kék galamb	04.01. - 07.30.	T 2
STRALU	Macskabagoly	03.01. - 06.30.	É 1
ASIOTU	Erdei fülesbagoly	04.01. - 06.30.	É 1
CAPEUR	Lappantyú	06.01. - 07.30.	É 1
ALCATT	Jégmadár	05.01. - 07.15.	Fa, T 2
PICCAN	Hamvas küllő	03.15. - 07.15.	T 2
DRYMAR	Fekete harkály	03.15. - 07.15.	T 2
MOTCIN	Hegyi billegető	04.01. - 06.30.	T 2
LUSLUS	Nagy fülemüle	05.15. - 07.30.	T 2
LUSSVE	Kékbegy	04.15. - 07.15.	T 2
TURPIL	Fenyőrigó	04.15. - 06.15.	T 2
ACRMEL	Fülemülesitke	04.01. - 07.15.	T 2
HIPPAL	Halvány geze	06.01. - 08.15.	T 3
FICPAR	Kis légykapó	05.15. - 06.30.	T 2
LANMIN	Kis őrgébics	05.15. - 07.15.	T 2
CORRAX	Holló	03.01. - 04.30.	T 2
EMBCIA	Bajszos sármány	05.01. - 07.30.	T 2

2.5.4. Ajánlott felmérési módszerek rövidítései

• Fa: a lakott fészkek, fészkelőüregek számlálása
• Fb: a lakott fészkek számlálása mintavételezéssel
• Fc: a telep madarainak egyszeri felriasztása és a levegőben keringő egyedek számlálása / 2 ―> megkapjuk a párok számát
• Fd: az összes fészkelőüreg számlálása és az eredmény 0,6-al való szorzása
• Fe: a telepre alkonyatkor be- ill. hajnalban kirepülő madarak száma
• T: a territóriumok számlálása
• É: a territóriumok éjszakai-számlálása
• P: a partimadár-számlálás módszerei
• Va: a vízen észlelt adultok számlálása és ez alapján a párok számának megadása
• Vb: a fiókákat vezető családok számlálása
• Vc: a kotlás idején a gácsérok számlálása

 

3. Letölthető dokumentumok

Programismertető és útmutató (RTM) - 2.1 verzió (2008) >>
A Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) programunk részletes ismertetője, s az általános RTM felmérésekhez használatos terepnapló és adatlap kitöltési útmutatója.
Összeállította: Nagy Károly, Szép Tibor és Halmos Gergő
Frissítve: 2008. március (1907 kB)

Általános Terepnapló (RTM) - 2.0 (2008) >>
A Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM) programunk általános felméréseihez használatos terepnapló fedőlapja és belső oldalai.
Az RTM terepnaplót csak a program regisztrált felmérői használják, s ezeket a megfelelő számú belső oldallal ellátva a Monitoring Központban készítjük, s kérésre megküldjük felmérőinknek. Ha valakinek mégis hirtelen szüksége lenne terepnaplóra, akkor ezt a PDF fájlt letöltve és kinyomtatva, némi kézügyességgel összeállítható belőle egy RTM terepnapló.
Frissítve: 2008. március (170 kB)

Általános adatlap 1. (RTM) - 2.1 (2008) .doc >>
Ezt az adatlapot akkor kell használni, ha sok UTM négyzetben végzett RTM felméréseket.
Nyomtatható és elektronikusan is kitölthető verzió, DOC formátumban.
Ezen az adatlapon, az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat összesítheti, fajonként és UTM négyzetenként. A fészkelő párok számát a napi megfigyelési adatok, és a munkatérképekre feljegyzett adatok alapján tudja megállapítani, a programismertetőben és az útmutatóban leírtak szerint.
Frissítve: 2008. március (240 kB)

Általános adatlap 2. (RTM) - 2.1 (2008) .doc >>
Ezt az adatlapot akkor kell használni, ha csak néhány UTM négyzetben végzett RTM felméréseket.
Nyomtatható és elektronikusan is kitölthető verzió, DOC formátumban.
Ezen az adatlapon, az RTM Általános felmérések során szerzett megfigyelési adatok alapján, a fészkelési adatokat összesítheti, fajonként és UTM négyzetenként. A fészkelő párok számát a napi megfigyelési adatok, és a munkatérképekre feljegyzett adatok alapján tudja megállapítani, a programismertetőben és az útmutatóban leírtak szerint.
Frissítve: 2008. március (242 kB)

 

4. Jelentkezés

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 
Monitoring Központ
4402 Nyíregyháza 1, Pf. 16.
E-mail: monitoring@mme.hu