Melyik odútípusokkal, milyen fajokat?
A mesterséges odúk közül a B típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok: a széncinege, a házi és a mezei veréb, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású D odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is. Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő C odúk esetében a helyzet éppen fordított, ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább. A verebek számára készülő veréblakótelepek (ezek gyakorlatilag többrekeszes B odúk) fatörzsre és épületfalra is egyaránt rögzíthetőek.

Letölthető odútípus táblázat >>   

Odúk beszerzése az MME Boltból >>

 

A fal mindig kéznél van
A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be számos odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb A-tól a D típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − épületekre telepítjük.

A tűzfal díszítő motívumai házi veréb kolóniát ...

 

... rejtenek a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

 

Az odútartó kampót a csupasz falra is felszerelhetjük, de a vadszőlővel, egyéb futónövénnyel...

 

... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.

 

A széncinegék és verebek B, valamint a seregélyek D típusú odúit elegendő fejmagasságba kihelyezni.  A kép jobb oldalán természetvédelmi farakás és süntanya látható.

 

A falra szerelt odúk különleges változatainak egyik oldala betekintőüveg. Ezeket fészekmegfigyelő leseknél (balra) és ablakban használhatjuk.

 

Az eredetileg sziklafalak hasadékaiban, partoldalak üregeiben fészkelő (nem valódi odúköltő) fajok számára az épületeink ideális élőhelyet kínálnak. Fészkeiket itt a legváltozatosabb résekbe építik (a felső képen házi rozsdafarkú fészke látható). Az eresz magasságába kihelyezett, félig nyitott előlapú C odú ezeknek a madaraknak a segítésére szolgál (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.

Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske műfészkekkel, B típusú odúval, ...

 

... fecske sárgyűjtőhellyel és itatóval (Fotók: Kincses László).

 

Kerítésből sosincs hiány
Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek a B és D odúk számára, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.

A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek.

 

Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok és erkélyek korlátjára is akaszthatjuk.

 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy B odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.

Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalara elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé is nézhet.

 

Egyéb helyeken
Akkor sem kell nélkülöznünk az odúköltők jelenlétét, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.

B odú háztáji veteményesben ...

 

... paradicsomkaróra (balra), és és rózsalugas fém tartóoszlopára kihelyezve.

 

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok (mint a fenti jobb oldali képen a rózsalugas oszlopa), ahova szintén kitehetünk odúkat.

 

Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú ágdarab segítségével.

 

Külterületen is
Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, fiatal fatelepítésekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.

Mezei verebek számára csoportosan telepített B típusú madárodúk  fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem teljesen kipusztult (részletek >>)

 

Szalakótaodú villanypásztor kerítés magasított oszlopára kihelyezve Apaj fátlan vidékén.

 

Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós ültetvények szegélyélőhelyein és belső területein is telepíthetőek odúkötő fajok.

Oszlop lábazaton álló bagoly költőláda tóparti növénytársulásban, Angliában (Fotók: Orbán Zoltán).

 

További alternatív odúkihelyezési lehetőségek

• Odú az ablakban >>
• Odútelepítés fiatal faültetvényben >>  

 

 

 

    

 

 

Orbán Zoltán