Részesítsük előnyben a szervestrágyát a tápanyagutánpótlás során!
A műtrágyák használata elszegényíti a talajéletet, míg a szerves, elsősorban az érett istállótrágya amellett, hogy biztosítja a tápanyagutánpótlást, egyben talajoltó szerepe is van a benne található mikroorganizmusok révén.
Az almostrágya a talajban található baktériumok, gombák és talajlakó élőlények munkájának köszönhetően lassan bomlik le, kiegyenlített tápanyagellátást nyújtva ezzel a termesztett növények számára. Előfordul, hogy a kiszórást követően a hirtelen lezúduló nem várt csapadék a felszíni vizekbe mossa a műtrágyát, ami a felszíni, majd a felszín alatti vizek elszennyeződését okozza, az almostrágya használata során ez a kockázat kisebb.
Ha csökkentettük a táblák méretét, ha létrehoztunk szegélyélőhelyeket, ha igyekszünk betartani minden madárbarát gazdálkodási alapelvet, de közben jelentős a növényvédőszer és műtrágya felhasználásunk, akkor sokkal kisebb lesz a hatása az erőfeszítéseinknek. A mezőgazdasághoz kötődő állatfajok elsősorban táplálkozó területként használják a szántóterületeket, ezért alapvetően fontos, hogy találjanak benne – a termelést érdemben nem veszélyeztető mértékben – gyommagvakat, repülő rovarokat, talajlakó élőlényeket: földigilisztákat, rovarokat és ezek lárváit, egyéb gerincteleneket. A vetési varjú a talaj felső 5 cm-es rétegében keresi, elsősorban állati eredetű táplálékát. Mivel részben növényi táplálékot is fogyaszt, ezért a csírázó magokat is kiszedi, ez ellen mélyebb vetéssel védekezhetünk. Elsősorban azonban állati eredetű táplálékot fogyasztanak, nem csak földigilisztát, hanem megtisztítják a kártevőtől a talajt, mint a drótféreg, rovarok (cserebogárpajor, lótetű, gabonafutrinka), rágcsálók. Elhagyott fészkeikben ragadozómadarak költenek, amelyek nem képesek fészket építeni, mint a vörös vércse vagy az erdei fülesbagoly. Ezek a madarak a mezei pocok legfontosabb fogyasztói.