Csökkentsük a táblaméretet!
A nagytáblás, egyben művelt homogén területek gyakorlatilag ökológiai sivatagok, mert nagy területen kínálnak egynemű környezetet. Az aranyló tengerként hullámzó virágzó repcetábla paradicsomi állapot a beporzók számára - gondolhatnánk. Ez azonban csak rövid ideig, és csak a tábla szegélyein van így, mert a méhek a tábla közepére legtöbbször már nem repülnek be. A virágzás mindössze két hétig tart, ezen az időszakon kívül pedig a beporzók számára sem kínál táplálékforrást a terület. A repcén alkalmazott növényvédőszerek további veszélyforrást jelenthetnek a méhek számára.
A kisebb táblák mozaikja lehetőséget teremt a domborzati és talajadottságokhoz történő alkalmazkodásra, a területi adottságoknak megfelelő kultúrák, növényfajok és fajták használatával. A szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas – gyenge termőképességű, gyakran belvizes vagy éppen aszály-érzékeny területek évelő kultúrákkal való bevetése, pihentetése vagy gyepesítése nagyban hozzájárul az élőhelyi változatosság megteremtéséhez.
Az ideális táblaméretet meghatározni nem könnyű, mert ez más egy alföldi és egy dunántúli tájban, erdőkkel tagolt vagy egy pusztai környezetben. Lehetőség szerint ezért 5 és 20 hektár között érdemes az üzemben alkalmazott táblák méretét maximálni.