Szín, minta, méret, forma
A látott madár azonosításához a legfontosabbak a méret, forma, szín, minta, viselkedés, élőhely és hangok. A méret jó kiindulópont, főleg, ha tudod, mit használj viszonyítási alapként. Nagy volt, vagy kicsi? Nagyobb, mint egy veréb? Kisebb, mint egy gólya?
Szintén segíti a határozást, ha tisztában vagy a formákkal, alakokkal. Az alakok elkülönítésénél figyeld meg a részleteket. A nyak és a láb hosszú vagy rövid? A test megnyúlt vagy zömök? A farok hosszú és hegyes vagy rövid és tömzsi?
A szín gyakran az első, amit észreveszel egy madáron, hiszen legtöbbjük eléggé feltűnő tollruhát visel, de általában a szín önmagában nem elegendő az azonosításhoz, további részletek megfigyelése szükséges.
A színeken túl meg kell tanulni a mintákat is: foltok, csíkok, gyűrűk, sávok és panelek, amelyek mind megjelenhetnek a madarakon. Ezekre külön témában térünk ki.
Árulkodó lehet a viselkedés is, azaz hogy mit csinál a madár. Egy fehér gólya nem úszkál a tóban, egy füsti fecske pedig nem rak fészket a villanyoszlop tetejére. Ha odafigyelünk arra, hogy egy madár mit csinál, az nagyon jó támpont ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, vajon melyik faj lehet. Az is sokat elárulhat, hogy hol láttad a madarat. Egyes madarak csak a vizes területeken, mások csak az erdőkben vagy mezőgazdasági területeken találhatók. A madárfajok a jellegzetes élőhelyüktől eltérő területen is felbukkanhatnak, de nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy például sík vidéki területen nagyon kis eséllyel fogunk találkozni hegyvidéki fajjal. A fajok élőhelyének ismerete szűkítheti a szóba jöhető fajokat.
A gyakorlott madarászoknak sokszor már nem is szükséges a madár látványa, elegendő számukra a hang, amelynek több funkciója is van. A hím madár énekével jelzi vetélytársai felé területét, vagy hívja fel leendő párja figyelmét. De nemcsak énekelnek, hanem más hangokat is kiadnak; némelyik kész utánzóművész, vagy jelentkezhetne egy zenekarba dobszólósnak. Ezek a fura hangok is fontosak lehetnek az azonosításban.