Talajitatók nyári környezetgazdagítása

mainpaycheckfield

Ha lehet, használjunk talajitatót
Ennek legnagyobb előnye az, hogy bőven van hely a környezetében, ahol a madaraknak kellő tér áll rendelkezésére összetettebb viselkedésformák gyakorlására. Különösen akkor, ha a talajitató szomszédságában napos gyepfoltok és árnyékot adó búvóhelyek is vannak.

A púdertollak védelme miatt a galambok nem porfürdőznek,
valószínűleg ezért tartoznak a leggyakoribb víz- és
napfürdőző madarak közé a kertben. Ez a
balkáni gerle a túlhevülés ellen úgy
védekezik, hogy az itató vizében
üldögélve napfürdőzik.

Amennyiben az itató környezetében nyírt a gyep, a
madarak (a fotókon ismét balkáni gerle) ...

... előszeretettel fekszenek rá szétterített szárnnyal és
farokkal a felforrósodó alacsony növényzetre
és a kopár talajfoltokra, ahol a napfürdő
még hatékonyabb.

Az esetleg évek óta a kertben fészkelő fekete rigók annyira
megszokják a jelenlétünket (felismernek bennünket), hogy
képesek alig méterre tőlünk "összerogyni" és
napfürdőzni.

Nyári kánikulában a nyílt, napsütötte itató és környezete akkor igazán vonzó a madarak számára, ha a közvetlen közelében árnyékot adó növényzet vagy kerti bútorok is vannak. Ha szerencsénk van, akkor itt az ablak lesből az alábbi videón látható jelenetnek is a tanúi lehetünk. A felvételen úgy tűnik, mintha a hím fekete rigó fejét sütkérezés közben a kelleténél egy kicsit jobban megsütötte volna a Nap, mert nem tudta eldönteni, hogy napon vagy árnyékban legyen-e, ezért körbe-körbe szaladgált az itató és a bokrok között.

Mire jó még az itató körüli gyep?
Valószínűleg nincs ember, akit ne bűvölne el az emlősök kölykeinek hancúrozó, ugrabugráló játéka. Azt azonban már kevesebben tudják (mert kevesebbeknek volt lehetősége megfigyelni), hogy egyes, elsősorban közösségekben élő madárfajok fiókái (például a fekete rigók) is hasonlóan játszadoznak.

A sokak által még mindig kevéssé elfogadott verebek első költésből származó fiókái július közepén általában többé-kevésbé önállósodott ifi bandákban keresik fel az itatót (szüleik ilyentájt a még fészekben nevelkedő másodköltést gondozzák). Az alábbi felvételek apropóját az adta, hogy az élelmes és hiperaktív mezei veréb fiókák rájöttek arra, hogy mi mindenre használható az itató melletti, a nyírás után már némileg felnövekedett gyep.

A verébfiókák örömére az itatóban fürdő madarak
(házi veréb hím és zöldike) ...

... folyamatosan annyi vizet fröcsköltek ki, hogy ...

... attól olyan tocsogóssá vált az itatótálca körüli
fű, hogy abban "úszva" a kistestű
fiatalok ...

... kreatív módon fürdeni és hűsölni is tudtak.

A videó tanulsága szerint a mezei veréb fiókák az itatónál
töltött idejük jelentős részét nem a vízben, hanem a
fűben játszva töltötték. Némelyik jelenetről az
embernek óhatatlanul a bújócskázás
és a birkózás jut az eszébe.

Ha lehet, legyenek a közelben beülőágak
A tollászkodás, különösen a fürdés utáni tollrendezgetés a madarak életének fontos része, erre nap mint nap sok időt szánnak. Ezért az itató nélkülözhetetlen "berendezési tárgya" a megfelelő kilátást, ugyanakkor takarást egyaránt biztosító tollászkodóhely. Erre legalkalmasabbak a sűrű bokrok, ezért ha lehet, ilyenek közelébe telepítsük az itatót.

A képen látható japán birs bokor betegség vagy a
szárazság következtében tavaszra kiszáradt.
Az őszi cseréig hajnalkával befuttatva ...

... ideális sziesztázóhelye maradt a madaraknak.

A hely vonzóbbá tételét szolgálja néhány kilógó ág,
melyekre kiülve ...

... a madarak (házi veréb) nem csak az átnedvesedett
tollazatukat tudják rendezgetni, de
napfürdőzésre is ideális.

A megfelelő pihenőhelyek nagyban hozzájárulnak az itató
forgalmának, és az itt töltött idő növeléséhez.

Kis poszáta tollászkodik az itató melletti beülőágon.

Meleg nyári napokon izgalmas madármegfigyelési élményekben
lehet részünk a talajitatónál egy egyszerűen elkészíthető
fekvőlesből. A többi lehetőségről itt olvashat >>
(Fotók és videók: Orbán Zoltán).

A talajitatóra járó madarak macskák elleni védelméről is olvashat itt >>