Miért ütköznek az üvegnek a madarak?

Nem látják az üveget? – tehetjük fel a kérdést, amire a válasz – bármilyen meglepő is –, az, hogy nem, pontosabban nem úgy, mint mi! Az üvegnek két olyan tulajdonsága van: az átlátszóság és bizonyos fényviszonyok esetében ezzel éppen ellenkezőleg, a tükröződés okozta átlátszatlanság, ami a madarak számára veszélyessé teszi ezt az anyagot.

Merőlegesen nézve a víztiszta üvegablak, főleg ha mögötte egy másik ablakon keresztül át lehet látni a házon, különösen veszélyes a repülő madarakra nézve, mert szabad átrepülésre alkalmas képet látnak, és ha a keret és egyéb jelek alapján nem tanulták meg felismerni az üveget, teljes sebességgel nekirepülnek az ablaknak, és az esetek jelentős százalékában halálos sérülést szenvednek.    

 

Szemből nézve a víztiszta üveg teljesen átlátszó, azaz szabadon átrepülhető
terület érzetét kelti a madarakban (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Lapos szögből szemlélve még a víztiszta üveg is átlátszatlanná válik, de így is éppen olyan veszélyes, mint szemből, mivel a madarak számára szabad röpfolyosót jelentő eget, búvó- és pihenőhelyet kínáló ágakat tükröz vissza, és a madarak ismételten teljes sebességgel ütköznek bele.

 

Ferdén nézve viszont a víztiszta üveg nem pusztán átlátszatlanná válik, de csalóka
módon visszatükrözi a madarak megszokott, biztonságos, szabad átrepülést
kínáló környezetét, így azok lassítás nélkül csapódnak be a kemény
felületbe. 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Így járt az a balkáni gerle is, ami olyan erővel ütközött az ablaknak, hogy a
púdertollak finom pora tökéletes lenyomatként megőrizte a madár
testének lenyomatát (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Minél kiterjedtebb az üvegfelület, annál nagyobb veszélyt jelent a madarakra – 5 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

Hatósági és tervezési hiányosságok

Annak ellenére, hogy a madarak tömeges ütközése és elhullása reális kockázatként jelentkezik minden nagyfelületű, különösen pedig az egybefüggő üveghomlokzatok, üvegfalak esetében, ai ilyennel rendlekező épületek általában gond nélkül, a természetvédelmi és állatvédelmi törvények rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva megkapják a kivitelezési és működési engedélyt.

A tapasztalatok alapján a madárvédelmi szempontok többnyire a tervezés során sem merülnek fel, vagy ha mégis, figyelmen kívül hagyják ezeket, ezért a hatósági szabályozás még fontosabb lenne. 

A legveszélyesebb madárcsapda-helyek azok a többemeletes üvegfalú épületek, többnyire irodaházak, amiket zöldövezetbe, gazdag madárvilágú környezetbe építenek, továbbá különösen a zöldövezeti üveg oldalú buszmegállók. Ezeket a természetközeli területeket ráadásul többnyire a vonuló madarak is aktívan használják.

A problémát tovább fokozza, hogy az irodaházakban gyakran késő délutánig, estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka. Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez. Míg a helyben élő állományoknak a balesetet szenvedő fajtársak és a többi madár példáját látva van esélye megtanulni elkerülni az ablakokat, az átvonulók tömegei számára ez az esély nem adott – vagy szerencsésen elkerülik az üvegtáblákat, vagy balesetet szenvednek. Ezért az elhullás mértéke ilyen helyszíneken jelentős lehet, éves szinten akár a több száz, több ezer példányt is elérheti.

Ehhez az is hozzájárul, hogy az ilyen természetközeli, "nagyüzemi" madárütközési helyszíneken sajnos a csak rövidebb időre elkábuló madaraknak is kevesebb az esélye a túlélésre. A környék ragadozói (ölyvek, baglyok, patkányok, nyestek, sünök, rókák, kutyák és macskák) ugyanis gyorsan megtanulják, hogy az üvegfalak alatt érdemes rendszeresen portyázni, mert ott kevés munkával összeszedhető táplálékot találhatnak. Ez a "potyázás" ráadásul a természetvédelmi probléma nagyságrendjét is elfedheti, hiszen az üvegfalak környezetében jóval kevesebb tetem látható, mint ahány madár ott valójában áldozatul esett.

 

Ez a törökbálinti irodaház építészeti szempontból hiába számít élenjárónak, a
természetes élőhelyből kiemelkedve az óriási, az épületet teljesen átláthatóvá
tevő üvegfalak miatt folyamatos veszélyt jelent a környéken élő és átvonuló
madarakra. 11 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A folyton az üvegbe csapódó madarak hangja, a vergődő és elhullott állatok látványa a természetvédelmi problémák mellett a dolgozók közérzetét is ronthatja. Mivel az összességében sok tízezer négyzetméternyi üvegfelület hatékony utólagos madárütközés-mentesítése technológiailag meglehetősen bonyolult és drága – amire a cégek nem biztos, hogy tudnak, akarnak pénzt és időt áldozni –, a probléma és a munkahelyi feszültség is folyamatosan jelentkezik.

Ez csak úgy lenne elkerülhető, ha a madárütközések jelentette természet- és állatvédelmi problémát a napsütéshez, a szélhez és a gravitációhoz hasonló, reális környezeti hatásként már az épület tervezésekor figyelembe vennék, és alkalmaznák a már jelenleg is rendelkezésre álló madárbarát technológiákat.

Bejelenthetjük a károkozó épületet!

Ablaknak ütközés következtében rendszeresen és tömegesen elhulló madarak esetén a szemtanú a megyei kormányhivatal Természetvédelmi Fősztályát, másolatban pedig a területileg illetékes nemzeti parkot tudja írásban, leggyorsabban egy alig néhány soros e-mailben tájékoztatni. Ebben meg kell adni a pontos helyszínt, az időpontot és röviden le kell írni a tapasztaltakat, illetve nagyon fontos lenne néhány mobiltelefonnal készült bizonyító fotót is mellékelni.

Ugyancsak így érdemes eljárni nagytestű fajok (sasok és egyéb ragadozó madarak, gólyák, daru, túzok) elhullása esetén, vagy ha gyanítható a bűncslekmény (mérgezés, lelövés).

Az e-mailen tett bejelentés alapján a hivatal köteles eljárni, az épület tulajdonosát, fenntartóját a természetvédelmi károkozás felszámolására kötelezni, majd ennek eredményéről a bejelentőt is értesíteni. 

Gyakori énekesmadarak, illetve egy-egy egyed elhullása esetén nem kell bejelentést tenni, ezek tetemét érdemes bokor alatt hagyni, oda húzni, ahol a hangyák eltakarítják azt.

Ha az elhullott, sérült madár gyűrűs, az MME Madárgyűrűzési Központnak érdemes a teljes gyűrűszámot és egyéb adatokat elküldeni a ringers@mme.hu e-mail címre.  

A MEGELŐZÉS LEHETŐSÉGEI

Ragadozómadár-sziluettek

Mint a többi hasonló jellegű madártávoltartási probléma esetében, ahol a közvélemény ragadozómadár-utánzatoktól várja a megoldást (parlagi galambok, házrongáló harkályok stb.), sajnos itt is el kell mondani, hogy a "csodamegoldásnak" tekintett ragadozómadár-sziluettek hatásfoka messze nem százszázalékos, és az idő előrehaladtával a hozzászokás következtében ez a gyakran alacsony hatékonyság is jelentősen csökken vagy megszűnik.

A ragadozómadár-sziluettek elvi alkalmazhatóságának hátterében a kisebb zsákmányállat madarak öröklött félelmi, elkerülő viselkedése áll.

A klasszikus kísérletben kislibák felett mozgattak ragadozó árnyképet (nyak nélküli kis fej, rövid csőr, elöl lévő kerek vagy hegyes végű szárny, hosszú és keskeny farok), amire a fiókák rejtőzködő lekushadással reagáltak, mert ez a sziluett a rájuk veszélyt rejtő ragadozómadarak (héja, karvaly, sólymok) sajátossága. Ha ugyanezt az árnyképet 180 fokkal elfordítva (hosszú nyak, hátul lévő kerek szárny, rövid farok) mozgatták a madarak felett, akkor azok nem reagáltak rá, mivel ez az árnykép a rájuk veszélytelen récék, libák, hattyúk jellemzője.

A madarak tehát nem az üvegre ragasztott bármilyen fekete folttól, hanem a matrica által megjelenített ragadozómadár-alak megfelelő kulcsarányaitól ijedhetnek meg!

 

Ezért nagyon fontos, hogy a számukra legriasztóbb héja, karvaly vagy sólyom
árnyképét használjunk, mert ez hat leginkább a madarakra, ez tarthatja
legnagyobb  hatékonysággal távol őket az üvegfelületektől.

 

A boltban beszerezhető sziluettek némi otthoni barkácsolással, sárga és fekete
matrica felragasztásával kiegésztíhetők "rémszemekkel" is
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az alábbi képeken is látható, nem megfelelő (méret és/vagy forma) árnyképek kevésbé vagy egyáltalán nem hatékonyak, mert az ezek által ábrázolt madarak túl kicsik (távolinak mutatják a veszélyt), nem ragadozók vagy nem olyan ragadozók, melyek képesek zsákmányul ejteni a kifejlett, repülő énekesmadarakat. 

 

Ez a sziluett varjúfélére hasonlít, ezek a madarak pedig csak a fészekben ülő
fiókákra jelentenek veszélyt, röpképes, kifejlett példányokra viszont
nem vadásznak, ezért riasztó hatásuk sincs (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az ilyen kicsi sziluetteknek (amik veszélytelenül távolinak mutatják a ragadozót)
valószínűleg semmiféle madártávoltartó képessége nincs – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

Ezek az árnyképek felszálló galambokat ábrázolnak, ami nemhogy nem
riasztja a madarakat, ...

 

... de a "fajtársakat" akár oda is vonzhatja, és a többi madárnak is átrepülésre
alkalmas, szabad légteret jelezhet.

 

Üvegre ragasztható és függeszthető ragadozómadár-sziluettek beszerezhetők az MME boltjában. 

"Rémszemek"

Egy-egy kisebb felületű ablaknál, különösen akkor, ha a felragasztott sziluett nem vált be vagy már veszít a hatékonyságából, megpróbálkozhatunk a bámuló ragadozómadár-arcot mintázó "rémszem" nyomattal (ez letölthető innen >>).

 

Erről a megoldásról az autókat, ablakokat "támadó" madarakról szóló oldalunkon
olvashat részletesen (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Utólagos külső fóliázás 

Léteznek olyan kívülről, nagy üvegfelületekre is felragaszt(at)ható műanyag fóliák, amivel utólag is be lehet vonni az ablaküvegeket, és foltokkal, csíkokkal, tükröződésmentesítéssel, az átláthatóság részbeni vagy teljes megszüntetésével akár tökéletes megoldást jelenthetnek a madárütközési problémára. 

Nem megfeleő fóliaválasztás, kivitelezés esetén az a felhasználói kritika jelentkezhet a módszerel szemben (valószínűleg ezért nem terjedt el általánosan), hogy:

• eltérő mértékben, de csökkenthetik vagy teljesen meg is szüntethetik az iroda vagy a lakótér felőli kilátást;
• csökkenthetik az ablakon bejutó fény mennyiségét;
• megváltoztathatják, ronthatják az üvegfal, az épület tervező által elképzelt és eredetileg magvalósított megjelenését.

 

Téli madárütközések miatt sürgősséggel elvégzett matt fóliázás Budapesten – 6 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

 

 

 

Az alkalmazható fóliákról érdemes az interneten rákeresni és megkérdezni fóliázással foglalkozó hazai cégeket (egy osztrák cég oldala >>, egy amerikai oldal >>).

Egy buszmegállók madárütközési problémáját monitorozó lengyel kutatás azt mutatta ki, hogy a graffitizés, megszüntetve az üvegfelület madárcsapdahatását, miként csökkenti az ütközések számát (magyar összefoglaló a Facebookon >>, az eredeti angol nyelvű cikk >>). Sajnos ez az egyébként jogos társadalmi visszatetszést keltő rongálás (amennyiben ez nem engedélyezett felületen történik) nem jelent valós alternatívát a probléma kezelésére.

Szúnyoghálós védekezés

Az ablakra kívülről rögzített keretes szúnyogháló százszázalékos megoldást jelent, mert megszünteti az üvegnek a madarakat megtévesztő csillogását és átláthatóságát, ráadásul puha ütközésfelfogó réteget is képez a kemény üvegfelület előtt. A módszer jól alkalmazható a lakóházakon és a klasszikus ablakokat használó középületeken, irodákon, viszont jellegéből adódóan nem jelent megoldást az üvegfalú építményeknél.

 

A szúnyogháló ráadásul nemcsak a madarakat védi az ablaknak ütközéstől,
de eredeti funkcióját ellátva ...

 

... a szúnyogokat a permetszerek környezetterhelését megspórolva tartja távol,
ami a klímaváltozás következtében egyre fontosabb egészségvédelmi
szempont lesz (Fotók: Orbán Zoltán).

Döntött üvegtáblák

Az üvegfalak madárcsapda-hatása csökkenthető vagy akár ki is küszöbölhető, ha a felület kellő mértékben kifelé, lefelé döntött (ezt a módszert használták a 82 emeletes Chicago-i Agua Tower építésénél is). Ebben az esetben az üveg nem az ég vagy a környező növényzet átrepülhető légterét, hanem a talaj képét tükrözi vissza, ami nem kecsegteti áthaladással a madarakat.

Madárvédő üveg

A 2000-es évek elején zajlottak azok a kutatások, melynek eredményeként a német Arnold Glass cég elkészítette az ORNILUX márkanevű madárvédő üveget. Ennek alapelvét a hálóikat a madarak ütközésétől védő pókoktól vették a kutatók. A keresztespókfélék (Araneidae) több mint 3 000 fajának sok munkával megépített hálóinak fonalait olyan bevonat fedi, ami a madarak számára érzékelt UV tartományban láthatóvá teszi a vékony szálakat, így azok el is tudják kerülni ezeket. Mivel számunkra ez a hullámhosszú fény (speciális szemüveg nélkül) nem érzékelhető, az erdőben kirándulva mi folyton nekimegyünk a gyakran tányérnyi, lapos hálófalaknak. 

 

A hazánkban is gyakori keresztespókfajok hálójának UV bevonata a madarak
számára úgy teszi láthatóvá a pókfonalakat, mint számunkra a hajnali harmat
cseppjei (a képeken). Amint a háló felszárad, ismét nem látjuk, ezért
gyalogolunk bele kirándulás közben. 3 fotó - katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

 

A madárvédő üveg olyan elemi szálakat tartalmaz (a 2006-ban kifejlesztett ORNILUX^® SB1 elnevezésű első változatban a bevonat függőleges vonalas volt), amik csak UV fényben láthatóak, így számunkra észrevehetetlenek, míg a madarak számára akadályokkal teli felületként jelenik meg. 

 

 

 

A fejlesztésben és a laboratóriumi vizsgálatokban fontos szerepe volt a madártani kutatásokkal foglalkozó radolfzelli  Max Planck Intézetnek (Németország), ahol 2003–2010 között 1.384 madárreptetési tesztet végeztek el. A madárvédelmi üvegek első éles tesztjeire két állatkertben került sor. A Bronx Zoo-ban (New York, USA) 2009-ben építettek be első generációs ORNILUX SB1 üvegeket, majd egy évvel később a Hellebrunn Zoo (München, Németország) jegesmedve kifutójának és pelikánházának üvegfalait cserélték le második generációs ORNILUX Mikado üvegre. A terepi próbák igazolták a fejlesztés hatékonyságát, mert drámaian csökkentek, illetve megszűntek a madárütközéses esetek (további részletek >>).

 

Mit tegyünk, ha ablaknak ütközött madarat találunk?

Szerencsére a madarak ütközéskor sok esetben csak elkábulnak, és rövid vergődést követően az ablakpárkányon vagy a földön gubbasztanak.

 

Az ütközés után gyakran maradnak madártollak az üvegen.

 

Azoknál a kevésbé szerencsés madaraknál, melyek a becsapódáskor ilyen-olyan
mértékű agyrázkódást szenvednek, romlik a mozgáskoordináció, "szédelegnek",
többnyire repülni és állni sem tudnak, mint ez a széncinege
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Tegyük az ilyen állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában hagyjuk így pihenni egy-két órát. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy az állat a sötét, nyugodt környezetben kipihenhesse a megrázkódtató élményt.

Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentőhelyre, ezekről részletesen olvashat itt >>

 

Az ablaknak ütközött madarak mentése az OzoneNetwork Egyenlítő c. műsora
2016.07.22-ei adásában. A riportrész 41:55-nél indul – az indításhoz
katt a képre (Forrás: videa.hu).

 

 

Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok nagykönyvét (bolt >>)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orbán Zoltán