Szalakótáink vonulási útvonalai és telelőterületei ezidáig szinte teljesen ismeretlenek voltak. A hagyományos madárgyűrűzés (http://www.mme.hu/madargyuruzes_es_madarvonulas-kutatas) segítségével az elmúlt több mint száz évben alig néhány visszafogási adatot sikerült csak gyűjteni, így a madarakat a vonulás és a telelés során fenyegető veszélyforrásokról sem volt elegendő információnk. 

A szalakóták évente mindössze négy hónapot töltenek Európában, idejük nagyobb részét a tavaszi és őszi vonulás, illetve az afrikai telelés teszi ki. A hosszú, évente oda-vissza akár több mint tízezer kilométeres út során sok nehézséget kell leküzdeniük, az illegális vadászat, a pihenő- és telelőhelyek leromlása, a táplálékhiány, a klímaváltozás rengeteg madár pusztulását okozza. A vonulási útvonalak pontosabb ismerete segítheti a különböző veszélyeztető tényezők csökkentését, az ismert pihenő- és telelőhelyek védelmét.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei „A szalakóta védelme a Kárpát-medencében” című LIFE+ projekt keretében 4 szalakótát láttak el PTT típusú műholdas jeladóval 2016 nyarán. A jeladó mindössze 4,5 gramm tömegű, a madár testtömegének kevesebb, mint 5%-a.

A 4 jelölt madár közül kettő („Bukfenc” és „Fehérlófia”) útvonalát csak rövidebb ideig tudtuk követni, ami adódhat a jeladók meghibásodásából, de akár a madarak elpusztulásából is, hisz a vonulás nagyon sok veszéllyel jár minden vonuló faj számára.

A két nemrégiben hazaérkezett szalakóta („Artúr” és „Eleven”) útját azonban sikerült figyelemmel kísérni. Mindkét madár szeptember elején hagyta el Magyarországot, 1 héttel később pedig már mintegy 4000 km-t megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek életjeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban- és búvóhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva két hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt.  A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a nehezebb terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat.

„Artúr” és „Eleven” november elején újra folytatta útját dél felé. Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén, ahol egészen március közepéig tartózkodtak.

A madarak vonulása az úgynevezett „hurokvonulás”, hiszen ha térképen megnézzük a visszaút keletebbre történik, a madarak érintették Szaúd-Arábiát, Irakot és Szíriát is a visszaútjuk során, ez tipikus a hosszútávú vonuló madarak esetében.

A jeladók segítségével fény derült a Kárpát-medence szalakóta állományának a vonulás során használt útvonalára és legfontosabb pihenőhelyeire. A projekthez Szerbia, Bulgária, Ciprus és Izrael BirdLife partnerszervezetei is csatlakoztak. Az adatok alapján megismert pihenőhelyeken e szervezetek munkatársai feltérképezik az adott területet és feltárják a szalakótákat fenyegető potenciális veszélyforrásokat. A fenyegető-tényezők megismerésével partnereink megtehetik az első lépéseket a madarak vonulási útvonalának védelmére a helyi döntéshozók és a közvélemény figyelmének felhívásával.

„Artúr” május 21-én, „Eleven” május 30-án érkezett Magyarországra, azóta újra a szokásos költőterületeiken mozognak.

A vonulás pontos útvonala mellett megtudtuk, hogy az őszi vonulás során a közel 7000 km-es távolságot a madarak 3 hónap alatt teszik meg, míg ugyanez a távolság a tavaszi vonulás során mindössze 2 hónapot vesz igénybe. Ennek legfőbb oka, hogy a madarak tavasszal igyekeznek minél hamarabb költőterületeikre érni, és a legjobb területeket elfoglalni, hogy a lehető legjobb eséllyel reptessék ki fiókáikat.