Ez azért fontos, mert a GSM hálózaton legfeljebb félóránként kapunk jeleket egy-egy madárról, rádión keresztül viszont akár egyperces sűrűségű adatok is átjönnek, sőt, van hozzájuk magassági adat is.

Egy kis jeladó-evolúció

• 2003: az első parlagisas-védelmi LIFE projektben használt jeladókban nem volt GPS vevő, így a jeladó által az Argos műholdrendszerre küldött jelek alapján, háromnaponta és több tíz kilométeres pontossággal lehetett csak megtudni a madarak hollétét. Az Argos rendszeren keresztül kapott adatok rendkívül drágák, áruk egy év alatt elérhette akár a szintén nem olcsó jeladó árát is.
• 2005: már építettek GPS-t a jeladókba, de ezek néhány óránként rögzített jeleit is csak háromnaponta kaptuk meg, szintén az Argos műholdrendszeren keresztül.
• 2012: a jeladók a félóránként rögzített GPS pontosságú jeleket már mobilhálózaton keresztül küldik, ami egyrészt a korábbi adatok sokszorosának az elküldését teszi lehetővé, másrészt nagyságrenddel olcsóbbá teszi az adatszolgáltatást.
• 2014: a jeladókból rádiós vevővel már akár egyperces adatsorok is kinyerhetőek.

A terülehasználat elemzéséhez és a védelmi célkitűzések meghatározásához az ilyen gyakorisággal adatot közlő eszköz egy kincsesbánya. Az egyetlen bökkenő a rádiós kapcsolattal, hogy az adatok letöltéséhez a jeladós madár mintegy egy kilométeres körzetén belül kell lenni. Ilyen jeladó van több öreg hím kerecsensólymon is; az adatletöltés rutinmunka, mivel azok a madarak mindig a fészek környékén vannak. Egy fiatal, revírt még nem birtokló parlagi sasnál ez nem ilyen egyszerű.  

„Schenk” nyomában
Mivel „Schenk” adója sokáig nem működött, és csak mostanában indult el, eddig nem sok alkalom adódott a „sűrű” adatok letöltésére. Ám a legutóbbi hétvége ideálisnak látszott erre. Este a GSM-en érkezett félórás jelek alapján meglett az éjszakai beülő, és mivel „Schenk” rendszerint korán indul útnak, a hajnali négyórás kelés is elkerülhetetlen volt. Azonban hiába sikerült reggel fél nyolcra a helyszínre érni, „Schenk”ről már csak néhány friss – szinte még „meleg” – meszelés és pár vedlett toll árulkodott.

Mivel az újabb GSM jelekre – melyek alapján „Schenk” nyomába lehet eredni – két órát kellett várni, el kellett indulni a kerecsenek jeladóiról letölteni a jeleket. Délutánra, a kerecsenek után, ismét „Schenk” került fókuszba. Ezúttal siker koronázta a próbálkozást, sikerült ötperces felbontásban letölteni a madár mozgásainak adatait az április 23. és május 17. közötti időszakból.

Amint az az adatok térképes ábrázolásából (forrás: satellitetracking.eu) kiderül, „Schenk” délkelet Magyarország nagy részét bejárta, de azért akad két-három kedvenc helye, ahol viszonylag rendszeresen és sok időt tölt el

A fenti térképen (forrás: satellitetracking.eu) jól összevethető a rövidebb időtávú adatküldés információs értéke:

• kék vonal: a félóránként rögzített jelek megmutatják, hogy merre mozognak és hol időznek a sasok hosszabb ideig, de a madarak feltételezett mozgása és a valóság között akár 5 km-es eltérés is lehet;
• piros vonal: az ötpercenként rögzített jelek megmutatják a mozgásban levő sas esetében is, hogy pontosan hol járt
• sárga vonal: a magyar-román határ; a félórás jelekkel nem szereztünk volna tudomást arról, hogy a madár  rövid időre Romániába is átrepült.

Ráaádsul a speciális adatközlésnek köszönhetően azt ismegtudtuk, hogy a madár időnként majdnem egy kilométeres magasságba is emelkedett – a csúcs 984 méter volt – és akár 50 km/óra sebességgel is repült.

A gyakrabban frissülő adatok a jelölt madarak gyakorlati védelmében is fontos segítséget jelentenek, mert így például egy mérgezés vagy lelövés esetén pontosan rekonstruálható a madár útja és behatárolható a madár lehetséges tartózkodási helye, ami nagyban megkönnyíti és gyorsítja a megtalálást, illetve a madarak ellen elkövetett bűncselekmények terepi felderítését.

Prommer Mátyás – Horváth Márton – Orbán Zoltán