Fotó: Kovács Attila

A program során Magyarországon és Szlovákiában 2010-ig összesen 46 nyomkövetőt szerelnek fel kerecsensólymokra. A jeladók segítségével nyomon követhető a sólymok mozgása vonulásuk során, feltérképezhetők a telelőterületek és a pihenőhelyek. Mindez nem öncélú kutatás, hanem a védelmi tevékenység fontos eleme. Jelenleg kevés ismeret áll rendelkezésre a fiatal madarak vonulási szokásairól, és így az őket érő veszélyeztető tényezők sincsenek feltárva. A vonulás titkainak megismerése segít megérteni a sólymokra leselkedő veszélyeket, és lehetőség nyílik a szükséges védelmi lépések megtételére.

Elsősorban fiatal, kirepülés előtt álló kerecsensólymokra kerülnek adók, mivel jelenlegi ismereteink szerint az öreg madarak egész évben a fészkelőhely környékén maradnak.

A faj kitüntetett szerepet játszik a hazai természetvédelemben, egyrészt ritkasága, másrészt a hozzá kapcsolódó legendák miatt. A kerecsensólyom, vagy más néven turul, az egyetlen olyan ragadozómadár-fajunk, amely szerepet játszik hagyományainkban. A kerecsenek száma a hetvenes évekre lecsökkent, mindössze harminc pár körül volt a hazai állomány. A nyolcvanas években kezdődött védelmi program eredményeképpen ma már mintegy 150 párra tehető a populáció. Ugyanakkor a világ többi részén folyamatosan csökken az állomány, ezért van kiemelt jelentősége a hazai védelemnek.

2006-ban közös magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi program indult az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával. A Bükki Nemzeti Park vezetésével 16 magyar és szlovák szervezet vesz részt a projektben, amelynek célja a faj gyakorlati védelmének elősegítése.