A vonulás iránya
A legtöbb fajnál a fiatal madarak fajra és az adott költőpopulációra jellemző vonulási irányt követve a felnőtt egyedek segítsége nélkül érik el a megfelelő telelőhelyet.
A vonulás iránya, távolsága és időtartama genetikailag rögzült. Legegyértelműbben ezt a fészekparazita kakukk bizonyítja.
A vonulási tapasztalatokkal még nem rendelkező kakukkfióka biztonságosan megtalálja afrikai telelőhelyét anélkül, hogy ezt valódi szüleitől megtanulhatta volna.
Az öröklött vonulási irány kiválasztását számos külső tényező, például a Nap és a csillagok pozíciója, illetve a Föld mágnesessége is segíti, ezt a magatartást hívjuk tájékozódásnak (orientáció). A tájékozódás során a madarak kiválasztják a megfelelő vonulási irányt, függetlenül az adott földrajzi terület terepviszonyaitól, ez az ún. vektor-orientációs modell. A tapasztalt madarak képesek ismeretlen helyről is a célhoz vezető útirányt megállapítani, azaz szükség esetén módosítják az öröklött vonulási irányt annak érdekében, hogy a megfelelő költőhelyet vagy a telelőhelyet elérjék. Képesek tehát navigációra.