Összefoglalás

A Magyarországon maradó és telelni hozzánk érkező madárfajok képviselői emberi segítség nélkül képesek átvészelni a telet. Azért nem vonulnak el, illetve azért vándorolnak, kóborolnak hozzánk, mert itt ősszel és télen is megfelelő táplálékot találnak. Ha pedig az időjárási szélsőségek (elsősorban a hólepel) vagy a természetes táplálékbázisok kiürülése miatt ez a helyzet megváltozik, a madarak területet váltanak, gond nélkül tovább repülnek.

Ebből következően nem kell etetni a madarakat, viszont ha gyönyörködni szeretnénk bennük, nyugodtan etethetjük őket, de csak úgy, hogy a mi szórakozásunk ne okozzon kárt nekik:

• az etetési időszak az első tartós fagyok beköszöntétől ezek megszűnéséig, december elejétől március második feléig tart;
• eleségként bőven elegendő fekete napraforgót kitenni;
• emellett adható gyümölcs (alma és olyan szedhető bogyók, mint a vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa);
• és akár némi állati zsiradék (elsősorban kacsa-, liba- és sertésháj) is;
• az etető madarai nem élelmiszerhulladék-megsemmisítők, ne adjunk nekik ételmaradékot, ne kísérletezünk velük;
• az etető mellett itassunk is (pontosabban érdemes az egész évben működtetett itató mellett elkezdeni decemberben az etetést), több faj számára a téli ivó- és fürdőhely jelenti az igazi vonzerőt.
• a költési időszakban, a fiókák kikelését követően ne etessük a madarakat, mert ez a mag eleséget megemészteni nem képes fiókák tömeges kínhalálát, funkcionális éhen pusztulását okozza.

Az etetés célja nem a madarak életben tartása!

A vadon élő állatok (az ember által szabályozott szaporodású és tartási környezetű házi- és társállatokon kívül az összes faj) stabil és önnfenttartó állományai csak ott élhetnek, ahol megtalálják alapvető életfeltételiket (táplálék, búvó- szaporodó- és pihenőhely). Az állatok, köztük a madarak vonulása éppen azért alakult ki, hogy az időszakos táplálékhiányt az élőlények át tudják vészelni. Egy veréb méretű énekesmadár is képes 24 óra alatt 1 000 km-t repülni, és ezt a sebességet akár több napon át, folyamatosan tartani.

Éppen ezért az énekesmadarak téli etetésének célja nem az életben tartásuk, hanem a közelünkbe csalogatásuk. Ennek két alapvető oka van:

1. a madarak látványa, közeli megfigyelhetősége rendkívüli élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, ami egyben a természeti környezet megóvására ösztönöz bennünket;
2. a madarak jelenléte biológiai védekezést jelent az általuk az etetőhely közelében összeszedett gyommagvaknak, rovar- és kisrágcsáló-kártevőknek köszönhetően.

Az énekesmadár-etetésen tehát mindenkét fél, ember és madár egyaránt nyer, de csak akkor, ha ezt jókor és jól tesszük! Ebben segít ez az oldal és a kapcsolódó aloldalak.

A faktor.hu stábjának riportja 2016-ban a téli madáretetésről – a felvétel
indításához katt a képre!

Mikor etethetünk?

Az etetési időszak dandárja Magyarországon az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig, március végéig tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést − különösen ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már október második felében elkezdjük. Különösen akkor, ha az aszályos időjárás miatt gyenge volt a fűfélék terméshozama.

A gyepet alkotó növényfajok szemmel gyakran alig láthatóan apró magjai nyár végétől akár a következő tavaszig alapvető táplálékbázist jelentenek a magevőknek (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ilyen korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk (mivel a boltokban ilyenkor még nem kapható napraforgó, az állatkereskedésekben beszerezhető pintyeleség köles és a tört dió is tökéletesen megfelel), illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is segítheti ott, ahol hiányoznak a magas cukortartalmú bogyókat tartalmazó bodzások.

Vonuló barátposzáta itató mellé kihelyezett almából csipeget (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Hazánkban szerencsére  továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetésére, ezért a költési időszak kezdetével, legkésőbb április közepén fejezzük be a kert madarainak etetését. Ennek okairól, és az etetési időszak zárásának szakmai kérdéseiről itt olvashat >>.

Az etetés folyamatosságáról

Az énekesmadarak téli etetésével kapcsolatban mélyen beépült a köztudatba, hogy "Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba, mert a madarak bajba kerülnek." Szerencsére a helyzet messze nem ennyire rossz. Amint érzékelik, hogy az etetőben fogy az eleség, egyből odébb állnak. Ebből következően akkor is nyugodtan elkezdhetjük a tél elején az etetést, ha tudjuk, hogy még a szezonban el fogunk utazni, így lesz olyan időszak, amikor nem tudjuk újratölteni az etetőt.

Bár a madarak számítanak a számukra kényelmi szolgáltatás jelentő etetőhelyekre,
életben maradásuk alapvetően nem ezektől függ (Videók: Orbán Zoltán)

Mivel etethetünk?

A téli etetőkön alkalmazható madáreleségek három nagy csoportba sorolhatóak, melyeket együtt érdemes alkalmazni és így biztosak lehetünk abban, hogy az ivóvízzel együtt az etetők minden madarának minden igényét ki tudjuk elégíteni. Ezekkel az összes szóba jöhető, potenciálisan mintegy 50 madárfajt vendégül láthatjuk az etetőkön. Ezért nincs szükség olyan eleségekkel kísérletezni, melyek drágák, feleslegesek és nagy mennyiségben nem is alkalmazhatóak (lisztkukac) vagy különböző okokból veszélyesek (csontkukac), egészségtelenek vagy alacsony tápértékű ballasztot jelentenek (kenyér), illetve beszennyezik a tollazatot (étolajba áztatott kenyérmorzsa).

Olajos magvak

A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.

A legáltalánosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú (fekete) napraforgó, amibe apró magvakat is keverhetünk, de akár külön is kínálhatunk a madaraknak (Fotók: Orbán Zoltán).

Augusztus végétől akár októberig gyűjthetjük be az érett szemekkel teli napraforgótányérokat, melyek érdekes lehetőségeket kínálnak az etetők környezetgazdagítására.

A rigó méretű ...

... vagy nagyobb fajok egészben nyelik le még a napraforgómagot is, ...

... míg a kisebb termetű madarak ugyan ezt csak a magtörmelékkel és az apró szemű magvakkal (például kölessel) tudják megtenni (Videók: Orbán Zoltán).

 

A napraforgó és a köles (valamint egyéb apró szemű mag) mellett természetesen a natúr (nem sózott, nem pörkölt) dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleség. Ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatóak az etetőkön.

Egyre szélesebb körben kapható a cinkegolyóhoz hasonló kiszerelésű "mogyorógolyó" etető is.

Nyugat-Európában elterjedtek, de helyenként nálunk is megvásárolhatóak a felvételen látható, nagyobb magvak törmelékével töltött műanyag etetőkonténerek.

 

Természetesen ha ősszel rászánjuk az időt ezeknek a terméseknek a begyűjtésére, előkészítésére − nem baj, ha a mag héjtörmelékes, a madarak gond nélkül kiválogatják az ehető részeket − akkor akár jelentősen csökkenthetjük a madáretetés költségeit.

A dió kemény héját megtörve, pucolás nélkül is felkínálhatjuk a madaraknak (Videók: Orbán Zoltán).

Az Észak-Amerikából hazánkba is betelepített, rendkívül kemény csonthéjas termésű fekete diót utóbbi tulajdonsága miatt emberi fogyasztásra szinte nem is  használjuk. Ezért ahol ez a fafaj nagyobb állományban fordul elő, akár több zsáknyit készíthetünk elő a madaraknak (Videó: Nagy Lajos).

 

Alma és bogyós gyümölcsök

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, a legolcsóbb almával és a településeken könnyen gyűjthető bogyókkal is etethetünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk (alma), akasszuk (bogyók) bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány almát a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát és a bogyükat gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.

A bogyóetetőkről itt olvashat részletesen >>

Az almákkal "feldíszített" bokor sok faj: a cinegék (kék cinege jobbra fent), az áttelelő rovarevők (barátposzáta hím és tojó lent), ...

... és a rigók (fekete rigó) téli túlélését segítheik.

Az alma nemcsak ágakra szúrva, de talajetetőn is felkínálható.

Kék cinegék ...

... almaetetőkön.

Őszapó almából csipeget.

Vörösbegy alma etetőn (Videók: Orbán Zoltán).

Állati zsiradék 

Az olajos magvakhoz hasonlóan potenciális téli etetőanyag az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna; a ma már széles körben árusított cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.

A faggyú és mag keverékből álló cinkegolyó tömeges kihelyezését különböző konténeres megoldások segítik (Fotók: Orbán Zoltán).

A hagyományos, kisméretű cinkegolyónak létezik óriás, 500 grammos változata
is, ami az MME web boltjában is beszerezhető.

Különösen a frissen (újdonságként) kitett cinkegolyót lephetik meg más fajok, ezen a
felvételen például a házi verébnél kisebb, mozgékonyabb mezei verebek
(Videók: Orbán Zoltán).

Ha nem dobjuk el a cinkegolyó és egyéb hasonló kiszerelésű eleségek kiürült
hálóját, akkor ezek jól hasznosíthatók a tavaszi fészekanyag-kihelyezésnél.

A vaj, a faggyú és a háj alkalmas cinkegolyó pótló madáreleség (Fotók: Orbán Zoltán).

A vaj nagy előnye, hogy nemcsak az erősebb, ...

... de a gyengébb csőrű fajok is képesek belőle csipegetni (Videók: Orbán Zoltán).

 

Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig. Lakótérben, garázsban ne tartsuk ezeket, mert a nyári melegben felszabaduló illatanyagok odavonzzák a molyokat, és mire észbe kapunk, a lakást elözönlik a molylepkék.

 

Egy-két órás, maximum egy-két napos időtartamra esetleg kitehető az etetőbe a madaraknak főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldség, amit elsősorban a rigók és rovarevők fogyaszthatnak. Tudni kell azonban ezekről, hogy romlékonyak (ezért tároljuk mi is hűtőben), ráadásul mivel a madarak nem is ismerik ezeket, a leggyakoribb eset, hogy nem is fogyasztják, ezért összességében nem érik meg a kockázatot.

A különböző madáreleségekhez kapcsolódó részletes tartalmak:

• Segítsük az etetők asztalközösségét! >>
• Cinkegolyó alternatívák >>  
• Etessük a verebeket is! >>
• Vonulás helyett áttelelő madarak az etetőn >> 
• Bagolyetető egérvár >>
• Telelő gólyák etetése >>

Mivel ne etessünk? 

SOHA NE ADJUNK SE AZ ÉNEKESMADARAKNAK AZ ETETŐBEN, SE A VÍZIMADARAKNAK KENYERET, KENYÉRMORZSÁT, PÉKSÜTEMÉNYT (POPCORNT, CHIPSET, ÉS HASONLÓ EMBERI FOGYASZTÁSRA IS CSAK MINIMÁLISAN JAVALLOTT TÁPLÁLÉKOT), MERT EZ GYAKORI ÉS NAGY MENNYISÉGŰ FOGYASZTÁS ESETÉN KÁROS, SŐT, KIMONDOTTAN VESZÉLYES SZÁMUKRA!

Az etetőben napokig, hetekig is elfogyasztatlanul maradó kenyérfélék erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatja. Elvileg a csak alkalmilag és kis mennyiségben (a rendszeres kenyérrel etetés már pont nem ez a kategória!), és azonnal elfogyasztott (tehát még nem erjedt, nem penészes) kenyérfélék fogyasztása, például amit a buszmegálló verebei felcsipegetnek, nem ártalmas a madarakra. Pont a vízimadarak (egyébként teljesen felesleges és veszélyes) etetése kapcsán azonban látni kell, hogy ez az elvi megközelítés a gyakorlatban nem tartható.

Ne etessük a vízimadarakat!

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez.  Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat! Részletek >>

Etetőtípusok

A kihelyezés módja és működési elve szerint számos etetőtípust különböztetünk meg. Az etetőre látogató madarak közül több is, például a rigók, a vörösbegy és a magevők jobban szeretnek a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felet vagy kimondottan az ágak között (például a királykák és az őszapók) érzik jól magukat, ezért az etetőkön lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket.

Talajetető

A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított talajra szórjuk ki a magot. A hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé ágakból, műanyag fóliából és nádszövetből féltetőt is építhetünk. 

Nyitott és féltetővel védett talajetető megoldások (Fotók: Orbán Zoltán).

Vörösbegy, ...

... fekete rigó ...

... és verebek ...

... talajetetőn (Videók: Orbán Zoltán).

 

Ez azonban nem feltétlenül szükséges, ha a talajetető (és a szintén fedetlen etetőtálca) a munkahelyünkön vagy a lakóhelyünkön van, ahol akár naponta többször is el tudjuk távolítani az eleséget a madaraktól elzáró havat:

• Általános teendők a behavazott Madárbarát kertben >> 
• Rigó etetőtisztások kialakítása a hóban >>  

A talajetetők előnye, hogy nemcsak táplálkozóhelyet, de olyan közösségi teret is jelentenek  a madaraknak, ahol rengeteg érdekes megfigyelési élményben lehet részünk (Videók: Orbán Zoltán).

 

Tálcás etető

Hasonlóan egyszerű az etetőtálca, ami sekély faládától műanyag virágalátétig bármi lehet, a lényeg az, hogy a tálca aljára fúrjunk néhány 2-3 mm átmérőjű lyukat, ahol a hólé és az esővíz kifolyhat.

Műanyag virágalátét etetőtálca Madárbarát panel erkélyén  és Madárbarát kertben (Fotók: Orbán Zoltán).

Zöldike, ...

... balkáni gerle ...

... és vörösbegy etetőtálcán (Videók: Orbán Zoltán).

Dúcetetők

A rögzített etetők közé tartoznak a különböző dúcetetők és az ablaketető. A magtartóval felszerelt dúcetető előnye, hogy egyszerre akár 25 kg napraforgó is elfér benne, így ideális madárvédelmi eszköz olyan helyeken (például hétvégi telken, nyaralóban), ahol ritkábban fordulunk meg.

Az MME bolt számos etetőtípust is árusít, köztük az egy zsáknyi magot is befogadó dúc önetetőt (balra fent) és kisebb tálcás dúcetetőket is (Fotók: Orbán Zoltán).

Függő etetők

A függeszthető etetők is igen sokfélék lehetnek a szépen kidolgozott fa házikótól, a fémhálóból vagy műanyagból készült gyári önetetőkön át a kreatív kézimunkával készülő lopótök, kókuszdió és rögtönzött etetőkig (de a cinkegolyó is függő etetőnek tekinthető). Ezek mellett az alaptípusok mellett számos különleges alakú és feltöltésű etető is létezik.

Csapadéktól védett sátortetős és kókuszdióból készült függő etető.

 

Epret mintázó függő etető (balra fent és a videón), és házilag is gyorsan elkészíthető szükségetető terményhálóból (Fotók, videó: Orbán Zoltán).

Ablak- és ablakpárkányetetők

Ezek az eszközök a társas- és panelházak lakóinak madárvédelmi munkájában különösen fontosak, de természetesen kertes házi környezetben is alkalmazhatóak.

Az MME jól bevált alaptípusa mellett (balra fent) több más ablaketető megoldás is létezik (Fotók: Orbán Zoltán) ...

... és ide tartozik a mini ablakpárkány madárvédelmi központ is (Fotó: Dell Dorottya).

A különböző etetőtípusok egymással kombinálhatók is. A dróthengeretető például tálcás etetőbe állítható vagy dúcetetőről le is lógatható (Videó: Orbán Zoltán).

Tematikus etetőkertek

A harkályok, a küllők, a fakuszok, a csuszka és az ökörszem a hagyományos etetőknek általában csak ritka, alkalmi vendégei. Ha azonban olyan etetőkertet alakítunk ki számukra, ami figyelembe veszi különleges életmódjukat, akkor akár napi szinten is vendégül láthatjuk ezeket a madarakat is.

A "harkálykertről" itt, az "ökörszem-kastélyról" pedig itt olvashat
(Fotó: Orbán Zoltán).

Az etetők takarítása

A madarakat az etetők takarítottsága esztétikai értelemben nem, gyakorlati szempontból viszont nagyon is érinti, ezért érdemes hetente akár többször is fel- és kisöpörni ezeket.

A magyarázatot két irányból is meg lehet közelíteni: a madarak számára a téli túlélés legfontosabb feladata megfelelő mennyiségű táplálék megtalálása és elfogyasztása a rövid nappali órákban, a madarakat etető madárbarátok pedig nem csak segíteni, de gyönyörködni is szeretnének a madarakban.

Amenyiben az etető üres, akkor könnyű dolgunk van, hiszen egy pillantás elég ahhoz, hogy máris nyúljunk a vödörért vagy egyéb magmerő ibrikért, és máris orvosoltuk a problémát. Nagy madárforgalmú etetőkön – legyenek ezek akár a talaj-, tálcás vagy önetetők –, ahova egyszerre akár 5–10 kg magot is kiszórunk, gyakori probléma, hogy első ránézésre felöltöttnek látszik a rendszer, a madarak mégis megfogyatkoznak majd teljesen el is tűnek.

Ha ilyenkor az ujjaink között átpergetjük a magot, meglepődve tapasztaljuk, hogy az eleség gyakorlatilag csak maghéjból áll. A szárnyas kosztosok pedig azért maradoztak el, mert a hasznosítható táplálék fogyatkozásával egyre több időt kellene ennek felkutatásával, a mag(héj)halom átforgatásával tölteniük. Minél szigorúbb a tél, a madarak annál előbb hagyják ott az ilyen etetőhelyeket. Ez tehát egy újabb oka az etetők madárforgalom-változásának, amiről itt olvashat részletesen >>

A nagy kérdés tehát annak eldöntése, hogy valójában van-e mag az etetőn vagy üres
maghéjakkal teli az etetőhely? Utóbbira utal, amikor az eleséghalom a fekete
csillogás helyett elkezd "világítani", amit az üres maghéjak fehér belseje
okoz. 4 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Ilyenkor érdemes alaposan felgereblyézni, akár összesöpörni a talajetetőt, mert ha
csak a hulladékra szórjuk a magot, akkor azt az enni érkező madarak gyorsan
összekeverik a maghéjjal, és máris a kiindulási problémánál találjuk
magunkat. 3 fotó – katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A pótlásként kiszórt magot nem kell feltétlenül szétteríteni, ezt a madarak
úgyis gyorsan megteszik.

Az etető kitakarítását követően el kell döntenünk, hogy mi legyen a maghéjhulladékkal? Mivel ez lebomló, szerves anyag, semmiképpen se dobjuk a szemetesbe, inkább szórjuk bokrok alá, ahol a talaj tápanyag-utánpótlását segíti.

Még jobb azonban, ha komposzt tetejére terítjük, itt ugyanis a madarak még át tudják
vizsgálni, különösen enyhébb téli napokon, amikor a jól feltöltött etetőn már
jóllaktak, és van idejük "pücskörészni". 3 fotó – katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Amennyiben nemcsak a madarak segítése, hanem megfigyelésük, fotózásuk is a cél, a komposztálót érdemes úgy elhelyezni, hogy az ablakból is rálássunk. Ilyenkor az ablaklesünkből a komposztáló madárforgalmát is szemmel tudjuk tartani, és akár meg is örökíthetjük.

Ebben a fővárosi kertben a komposztáló az etető közvetlen közelében van,
így a madarak állandó látogató, haszonélvezői a lebomló hulladéknak
(Fotó: Orbán Zoltán)

A komposztra szórt etetői maradék még mindig tartalmaz fogyasztható magdarabkákat,
amit a madarak, itt egy fekete rigó, ezeket keresgélve előszeretettel át is
forgatnak (Videó: Orbán Zoltán).

 

 

Orbán Zoltán