Állománya Nyugat-Európában és a Kárpát-medencétől északra növekszik. A faj eddigi ismereteink szerint legnagyobb létszámban a Baltikumban fészkel, ahol – részben az élőhelyek tönkretétele miatt – létszáma viszont csökken. Ázsiában Mongóliáig terjed fészkelő területe, Dél-Afrikában szigetszerű populációja él. Rendszeres vonuló, ezért a fészkelőterületeken kívül is megfigyelhető. Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő.

A fekete gólyáról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális feketególya-védelmi tevékenység
A feketególya-védelmi tevékenység fő célkitűzése a magyarországi állomány élőhelyeinek hosszú távú védelme. A legfontosabb feladat a fészkelő- és a táplálkozóhelyek megőrzése és azok zavartalanságának biztosítása.

Elért eredmények
A magyarországi állomány 380–420 pár közötti. A hazai állományra vonatkozó felmérési adatok csak a 20. századból állnak rendelkezésre. 1943-ban 50–60 párra becsülték a fészkelőpárok számát. Az 1970-es években az ország területének kb. 70%-án történt felmérés alapján a fészkelők száma 150 pár körüli lehetett. Az 1995-ben, a 2000-ben, 2003-ban és a 2010-ben végzett felmérések alapján a hazai állomány lassú növekedést mutat.
A legnagyobb eredmény, hogy a szisztematikus felméréseknek köszönhetően a fészkelőhelyek ismertté váltak, így védelmi intézkedéseket lehet foganatosítani azok háborítatlanságának biztosítására.

Feketególya-védelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig
Az MME célja, hogy hosszú távon stabilizálja a jelenlegi fészkelő állományt. A fészkelőhelyek védelme, hosszú távú megőrzése a legfontosabb feladat. A fészek körül a jogszabályoknak megfelelően meg kell tiltani mindennemű erdészeti tevékenységet. A fészkelési időszakban a terepadottságokat is figyelembe véve az állami természetvédelmi szerveknek meg kell határozniuk a védőzónát. Indokolt esetben a fészek körüli erdőrészt védetté kell nyilvánítani.

A táplálkozóterületek védelme szintén nagyon fontos. A fészkelőhelyek közelében lévő ilyen területekre különös figyelmet kell fordítani. Biztosítani kell a táplálkozóhelyül szolgáló vízfelületek folyamatos fennmaradását. A táplálkozóterületen történő gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy amellett a fekete gólyák is megtalálják életfeltételeiket.

A fészkelő és vonuló feketególya-állomány évenkénti felmérése és a költés menetének folyamatos ellenőrzése a legfontosabb feladat. Az MME Feketególya-védelmi Munkacsoportja által megvalósított kutatásnak a megtelepedést, a költést, valamint a költés sikerességét vagy sikertelenségét befolyásoló tényezők folyamatos vizsgálatára (monitorozására) kell koncentrálniuk.
A fekete gólya élete fehér rokonáétól eltérően nem az emberek szeme előtt zajlik, ezért sokan nem is ismerik, vagy szabadban még nem is látták. Nagyon fontos, hogy ott, ahol költ, a gazdálkodók tudjanak róla, ismerjék a veszélyeztető tényezőket, hogy azokat el tudják hárítani, vagy olyan helyzetet teremtsenek, hogy azok ki ne alakuljanak ki.

Igen gyakori ennél a fajnál, hogy a fészek leesik vagy leszakad a fáról. Az évtizedes használat alatt ugyanis gyakran előfordul, hogy elkorhad az egyik tartó ág, vagy a fészekre rakódott hótól az félrebillen. Éppen ezért fészkeit évről évre rendszeresen figyelemmel kell kísérni, s ha szükséges, a sérülteket meg kell erősíteni. A műfészek kihelyezése és az öreg fák védelme jó lehetőséget kínál az MME madárvédelmi tevékenységének széles körben történő propagálására.
A fekete gólya védelme elválaszthatatlan a fészkelő- és a táplálkozóterületeken tevékenykedő gazdálkodókkal történő együttműködéstől. Ennek megfelelően folyamatosan kapcsolatot kell tartani a természetvédelmi, erdészeti és vadászati hatóságokkal, valamint a tulajdonosokkal, kezelőkkel. Az egyesület tagjai elsősorban a téli fészek-feltérképezési munkákban, továbbá a költési időszakban történő ellenőrzésekben vesz részt.

A fekete gólya hazai természetvédelmi helyzete
A fekete gólya hazánkban fokozottan védett madár, pénzben kifejezett értéke 500 000 Ft.

A fekete gólyák az öreg faállományú erdőkben fészkelnek. Mivel ezeket folyamatosan kitermelik, gyakran megsemmisül fészkük vagy fészkelőhelyük. Ha a fakitermelés fészkelési időben történik, az a költés megsemmisülését eredményezi. Gyakran azért szűnik meg fészkelőterületük, mert a fészket magába foglaló erdőt véghasználat után nem honos fafajokkal, hanem faültetvényekkel újítják fel. A fészkelőterületen végzett erdészeti munkákat követően azonban gyakran elhagyják a környéket és oda többé nem térnek vissza.

A fekete gólyák a háborítatlan erdőket kedvelik. Az erdőben járó emberek által történő zavarás meghiúsíthatja a költést, mivel a zavarás hatására a fekete gólyák elhagyhatják a fészket. A ragadozók közül a nyuszt (Martes martes), a vadmacska (Felis silvestris), a héja (Accipiter gentilis), a holló (Corvus corax) és a rétisas (Haliaeetus albicilla) elragadhatják fiókáit, esetleg tojásait. Az erős, viharos szél, a jégeső, vagy a hosszan tartó esőzés következtében, valamint az aszályos években egyes területeken fellépő táplálékhiány miatt jelentősen emelkedhet a meghiúsult költések száma.
A vizes területek évszázadok óta tartó lecsapolása sokhelyütt a fekete gólyák számára alkalmas táplálkozóterületek megszűnését eredményezte.

A fekete gólya globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők
A fekete gólya 3 kontinensen: Európában, Ázsiában és Afrikában, több mint 100 országában fordul elő. Mindhárom kontinensen fészkel is.

A fekete gólya hosszútávú vonuló, elterjedési területének mindhárom kontinensén telel (Dél-Európában, Ázsiában, és Afrikában). Az őszi gyülekezés után laza csoportokban dél felé repülve, az európai állomány nagyobb része a Boszporuszon, kisebb része a Gibraltári-szoroson át hagyja el Európát.

A fekete gólya IUCN besorolása nem veszélyeztetett (LC), ennek ellenére egész elterjedési területén az egyes párok sikeres költését számos tényező veszélyezteti. Ezek közül a legfontosabb a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó erdőgazdálkodás. Szinte minden országban csökken a fészekrakásra alkalmas öreg fák száma és a természetes erdők területe.