Hazánk egyik leggyakoribb denevérfaja, mely az ország területén viszonylag egyenletes elterjedést mutat. Búvóhelye nyáron főleg templomok, kastélyok, családi házak padlásán van, de panelépületek réseibe és burkolatok alá is betelepedik. Alkalmanként faodvakba és mesterséges denevérodúkban is előfordul, de az itt lévő állatok általában magányos hímek. Teleléskor nagyon ritkán lehet vele találkozni, mivel többségük épületek és építmények szűk réseiben, illetve sziklahasadékokban telel. Barlangoknál ritkán, akkor is mindig a leghidegebb, bejáratközeli részeken találjuk, a melegebb szakaszokat elkerülik.

Röpte lassú, lomha, így főleg nyíltabb mezőgazdasági területeken, legelőkön, gyümölcsösökben vadászik. Települések belterületén, így kertekben, parkokban is gyakran próbál zsákmányt szerezni. Többféle stratégiával vadászik, nem csupán a levegőből, de a talajfelszínről és a növényzetről is összegyűjti nagyobb bogarakból, lepkékből álló táplálékát.

A nyugat-európai állományok többsége az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, aminek legfontosabb oka, a szálláshelyként használt épületek felújítása, illetve a faszerkezetek méreganyagokkal történő beitatása lehetett. Sokat rontott a faj helyzetén a táplálkozóterületek intenzifikálása, megszűnése is. A hazai állomány alakulásáról egyelőre nincsenek számszerű eredményeink, de a biodiverzitás-monitorozó rendszer keretében vizsgált szálláshelyek egy részén egyértelmű csökkenést lehet tapasztalni. Mindenesetre elgondolkoztatóak dr. Méhely Lajos mondatai a Magyarország Denevéreinek Monográphiája című munkájában 1900-ból: „ … a síkság alkalmas pontjain, így a budapesti Városligetben és annak környékén tömegesen lép fel s különösen május havában és szeptember második felében valósággal rajzik esténkint.”. Sajnos ez ma már nem így van.

Kérjük, ha épületek átépítése során bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, illetve egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!