Mit eszik a szalakóta? Táplálékmaradványok és érdekességek az odúkból
Ahhoz, hogy egy madárfajt védjünk, védenünk kell annak táplálékállatait, s a táplálékállatok élőhelyét is. Hogy a szalakóták táplálékspektrumáról minél több információhoz jussunk, a helyszínen feljegyezzük az odúkban talált maradványokat. Ezen adatok az évek alatt sok ismertetőt adtak arról, hogy mi alkotja e madarak potenciális táplálékát és a mai napig rejtenek érdekességeket.
Mivel a szalakóta tipikus „vártamadár”, így terepen szemmel (távcsővel) is megfigyelhető amint egy kiülőfára ülve szöcskézik, és sok fotó is megörökíttette már ahogy egyik leggyakoribb táplálékállata; a zöld lombszöcske kerül az étrendjébe.
Szalakóta zsákmányával (Fotó: Szitta Tamás).
Az odúkban azonban (szinte) mindig fellelhető valamilyen maradvány; például egy szárnyfedő, vagy esetenként maga az állat is, amit behord etetéskor a szülő. Mivel a rovarok osztálya a legnépesebb az állatvilágban, így a határozásuk terepen nem egyszerű, vagy megfelelő szakember hiányában nem kivitelezhető.
Zöld lombszöcske (Fotó: Szitta Tamás).
Az egyenesszárnyúak rendjéből – mint fentebb említésre került – a zöld lomszöcske a leggyakoribb, ezen kívül jegyeztünk még föl szemölcsevő szöcske-, lótücsök-, és különböző fürgeszöcske és sáskafaj maradványokat is. A bogarak rendjéből pedig gyakran kerültek elő futrinkák, cincérek, szipolyok, sutabogár, orrszarvúbogár és butabogár maradványok.
Lótücsök (Fotó: Szitta Tamás).
Butabogár maradványok az odúból (Fotó: Hák Flóra).
Orrszarvúbogár és virágbogár maradványok (Fotó: Hák Flóra).
Az odúkban talált táplálékok vizsgálata azért is fontos, mert így adatokat kaphatunk Natura 2000 jelölőfajok elterjedéséről is; mint a szarvasbogár esetében. E faj szárnyfedőjét több koordinátán is megtaláltuk.
A megfigyeléseink alapján jellegzetességgé vált, hogy virágbogarakat vagy azoknak valamely maradványát megtaláljuk az odúkban. Ezek is információval szolgálnak a védett fajok elterjedéséről. Több koordinátán is jegyeztünk föl nemcsak pompás virágbogár, hanem ritka magyar virágbogár adatokat is.
Magyar virágbogár (Fotó: Golen Gerhárd).
Aranyos virágbogár, azaz rózsabogár (Fotó: Szitta Tamás).
A hüllők osztályából megfigyeltünk vízisiklót az odúkban, valamint fürgegyíkot, melyet egyik esetben a fióka éppen emésztett. Békák fogyasztásáról több fotó is tanúskodik.
Gyíkot emésztő szalakóta fióka (Fotó: Golen Gerhárd).
Szalakóta béka-zsákmánnyal (Fotó: Szász László).
A vízisikló is a szalakóta táplálékai közé kerülhet (Fotó: Szitta Tamás).
Az étrendben a kisemlősök is képviseltetik magukat, egereket, pockokat még képes elkapni a szalakóta. Ha csak csontokat vagy csontdarabkákat találunk az odúkban ezek határozása szintén nem egyszerű feladat. Azonban érdekesség, hogy megfigyeléseink alapján a szülő ha nem teszi egyből a zsákmányt a fióka csőrébe, s az esetleg az odú aljára esik, már nem kerül elfogyasztásra, nem vált ki ingert. Így találtunk egész mezei pockot odúban, amihez már nem nyúltak hozzá a fiókák.
Mezei pocok zsákmány (Fotó: Szitta Tamás).
Nemcsak táplálékmaradványokkal lehet találkozni rendszerint az odúkban. Vannak kőzetdarabok, földdarabok, kavicsok is, melyeket valószínűleg a fészek porózusságának növelése érdekében visz be a madár. Ugyanezt a célt szolgálhatják a csigák és a csigahéjak amelyeket találunk. Az egyik odú érdekessége volt, hogy aljzatán nagy számban találtunk tányércsigákat. Valószínűleg kiszáradt vizes élőhely volt a közelben.
Sajnos azonban a természetes anyagok mellett mesterséges anyagokat is behord a madár a fészekbe. A fészekben található porcelándarabok, malterdarabok, üvegdarabok nem jelentenek akkora veszélyt, mint a bálazsinegek, amik feltekeredhetnek a madár/fiókák lábára s pusztulást is okozhatnak. Több ilyen adattal és tapasztalattal rendelkezünk az országban, ahol szerencsétlenül végződött a zsinegekkel való találkozás… Szerencsére arra is volt példa hogy épp időben érkeztünk hogy kiszabadítsuk a madarat.
Vadászatból „hazatérve” (Fotó: Szitta Tamás).
Összességében elmondható, hogy kiemelt jelentősége van a táplálkozástani adatok feljegyzésének, hisz információkkal szolgálnak a madarak táplálékspektrumáról. Azonban fontos kiemelnünk, hogy egyes állatcsoportok helyszíni meghatározása szakember vagy megfelelő laboratóriumi körülmények hiányában lehetetlen!
Írásunkat a 2014-2015-ös helyszínen meghatározott táplálkozástani adataink segítségével készítettük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság borsodi-mezőségi területéről. Segítségünkre volt Golen Gerhárd szakdolgozata és Enyedi Róbert segítsége.
Hák Flóra, Szitta Tamás
