A községek vonzóerejéhez és a vidéki megélhetéshez hagyományosan hozzá tartozik a külterület is. A táj alakításában a kisrégiók lakosságának is szerepe van. Az 1 millió hektár hazai gyepterület sorsa nagyban függ a hasznosításuk módjától. Ez természetvédelmi szempontból elsősorban az extenzív, kíméletes legeltetést és kaszálást jelenti, de bizonyos korlátokkal a helyi lakosság más módokon is kihasználhatja külterületének természeti kincset jelentő gyepjeit.

Gondolt Ön már arra, hogy a lakóhelye közelében lévő védett gyepek élővilága lehetőség arra, hogy gyermekének akár nap mint nap közvetlen természetélményben legyen része? Hogy széles tárháza nyílhat az iskolások tantermen kívüli oktatásának? Hogy az életminőséghez egyre elismertebben hozzá tartozik a lakóhely környéki "érintetlen" természet nyújtotta tiszta környezet, jó levegő? Hogy a hagyományos módszerekkel, extenzív gyepen előállított termékek helyi védjeggyel láthatók el, és így a régió sajátosságaként is értékesíthetők? Hogy a külterület védett értékei növelhetik a település turisztikai vonzerejét? /

Erről a témakörről tart fórumot a Magyar Madártani Egyesület Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálata (MME-TTSz) a Paksi Helyi Vidékfejlesztési Irodával közös szervezésben, 2007. október 2-án, 17.00 órai kezdettel, (közvetlenül megelőzve a LEADER csatlakozó ülést), a nagydorogi Művelődési- és Sportlétesítmények Központjának klub helyiségében.

A fórum apropója egy EU-s (LIFE-Nature) projekt, amely a hazai gyepek fenntartható gazdálkodását hivatott népszerűsíteni, elősegítve az együttműködést a gazdálkodók és a természetvédelmi szervek között. A projekt hat mintaterületének egyike éppen a Paksi kistérségben található.